A Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepe
Mt 11,20–24. Jézus feddő szavai a városokhoz
20Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:
21»Jaj
neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek
nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen
megtértek volna, zsákruhában és hamuban.
22De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
23És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba!Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig.
(Iz 14,13.15}<fs><fs)
24De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«
Jézus szeret, és ezért segít felismerni az embernek a bűneit. Szemrehányást tesz saját nemzedékének, amiért elutasította Keresztelő János prédikációját, és ugyanígy tesz az övével is. Ugyanígy a városokat azzal vádolja, hogy elutasítják tanítását a bennük végbevitt nagyszámú csoda ellenére. Jézus két régi pogány várost említ, a tó túloldalán, Tíruszt és Szidónt, melyek bizonyára bűnbánatot és böjtöt tartottak volna, ha látták volna a Korozain és Betszaida városban végbement csodákat. Ez a csalódottság kiáltása Jézus részéről, aki azt látja, hogy kárba vész az évekig tartó igehirdetés és a szeretetteljes odafordulás az emberek felé. De benne van az el nem fogadottság misztériuma is. Ezt azonban a szív keménységén belül kell megérteni, hogy meghallgassuk és befogadjuk mindazt, ami önmagunkon kívülről jön. Az önelégültség, a büszkeség kérlelhetetlenül a szív és az elme bezárkózásához vezet. Ezért ilyen szigorú Jézus ítélete a két várossal szemben. Megszólítja Kafarnaumot is, amelyet tanítványaival korábban lakhelyéül választott: „A pokolba süllyedsz!” Jézus nem is annyira a város egyes lakóit kárhoztatja, mint inkább magát a várost. A lakosok életminősége és a város élete között szoros kapcsolat van. Úgy is mondhatnánk, hogy a közösségi élet határozza meg lakói életminőségét. Ha érdektelenség vagy közömbösség van, a város elpusztítja önmagát. A keresztények felelősséget viselnek a városért, ahol élnek. Nekik kell annak lelkévé válniuk, hogy a város és a benne élő férfiak és nők a remény és az üdvösség helyei legyenek.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
