A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 10,34–11,1. Aki elveszíti értem életét, az megtalálja
34Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.
35Azért jöttem, hogy szembeállítsam
az embert apjával,
a lányt anyjával
és a menyet anyósával:
36saját háza népe lesz az ember ellensége.
37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.40Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 41Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. 42És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«
1Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
Jézus radikális szeretetet kér a tanítványoktól. Néhány sorban háromszor is elismétli: „méltó hozzám”. De ki mondhatja el magáról, hogy méltó arra, hogy befogadja az Urat? Mindannyiunknak elegendő egy reális pillantást vetni az életünkre, hogy felismerjük, milyen kicsinyek és milyen bűnösök vagyunk. Jézus tanítványának lenni nem könnyű és nem magától értetődő, nem származás vagy hagyomány eredménye. Az ember kizárólag választás útján lesz keresztény, nem pedig születése okán. Az evangélium elmondja nekünk, hogy ez a választás milyen hatalmas jelentőségű. Jézus arra kéri tanítványait, hogy mindenekfelett szeressék őt. Csak így találják meg életük értelmét. Ezért mondhatja Jézus: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” Ez az egyik legtöbbször elhangzó mondat, az evangéliumokban hatszor fordul elő. A tanítvány akkor „találja meg” az életét (a feltámadásban), amikor „elveszíti” (azaz haláláig eltölti) azt az evangélium hirdetésére. Ez pontosan az ellentéte annak a világnézetnek, amely alapján úgy gondoljuk, hogy akkor lelünk a boldogságra, ha életünket, időnket, gazdagságunkat, érdekeinket magunknak tartjuk meg. A tanítvány ezzel szemben akkor találja meg a boldogságot, ha másokért él, nem csak önmagáért. Valójában Jézus arra tanít, hogy éljünk jól, mert csak az marad velünk, amit elveszítünk. Ez egy emberi igazság: csak az odaajándékozott szeretet lesz a miénk! Jézus „kicsinyeknek” is nevezi őket, mert a tanítványnak nincs se aranya, se ezüstje, nincs tarisznyája, se két ruhája, és saru és bot nélkül kell járnia (Mt 10,9–10). A tanítvány egyetlen vagyona az evangélium, amely előtt ő is kicsi, és egészen tőle függ. Ezt a gazdagságot kell befogadnunk; ezt a gazdagságot kell továbbadnunk.
Imádság a békéért
