Szent Mária Magdolna ünnepe: hírét vitte a tanítványoknak, hogy az Úr feltámadt.
Jn 20,1.11–18. Az üres sír
1Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.
11Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba.
12Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.
13Azok megkérdezték tőle: »Asszony, miért sírsz?« Ő azt felelte nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!«
14Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.
15Jézus
megkérdezte tőle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Ő pedig, azt
gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: »Uram, ha te vitted el
őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!«
16Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester.
17Jézus
így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az
Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«
18Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki.
Ezen a napon Mária Magdolnára emlékezünk. A Magdalából származó Máriával Jézus a nyilvános szereplése kezdetén találkozik Galileában; hét ördögtől szabadítja meg. Az evangélium azt írja, Mária az üres sír mellett áll, és sírdogál. Nem könnyű ott maradni egy sír mellett, egy hatalmas szenvedés mellett. De ilyen erős az a szeretet, amely Magdalai Máriát Mesteréhez köti. „Asszony, miért sírsz?” – kérdik az angyalok, majd ugyanígy Jézus is. Mária könnyei nagy szeretetről, a halál elleni lázadásról árulkodnak, és arról, hogy nincs igazi feltámadás, ha valaki nem megy keresztül ezeken a könnyeken és ezen a kérdésen: „Miért sírsz?” A Magdalai Máriához intézett kérdés ma is sok sír és fájdalmas helyszín előtt hangzik el: kezdve a háború által sújtott helyektől, Ukrajnában és máshol a világban, azok fájdalmáig, akik egyedül érzik magukat az élet nehézségeivel és gondjaival szemben. Mit keresel? Oly sokan keresnek békét, jövőt, barátokat, értelmet az életüknek. Jézus mindez maga volt Mária számára. És Mária Magdolna, akit az Egyház az apostolok apostolának nevez, számunkra a tanítvány és az apostol példája lesz. Tanítvány, mert megtanulta „Mesterétől” (így nevezi Jézust) a soha nem lankadó könyörületet, és mert az üres sír előtti könnyei Jézusnak a Lázár sírja előtt hullatott könnyeit idézik. Apostol, mert a feltámadt Jézussal való találkozásban Mária Magdolna segít nekünk ma átmenetként, húsvétként átélni a Getszemáni-majortól a feltámadás kertjéig tartó szomorúságot, amely örömre változik. Erre az átalakulásra van szüksége a világnak. Erről beszél az a sok remény nélkül maradt hely, amelyről mégsem feledkezünk el, éppen azért, mert Magdalai Máriához hasonlóan arra vagyunk hivatottak, hogy elvigyük a reményt oda, ahol nincs belőle, mert mi is tanítványai vagyunk az Úr senkiről meg nem feledkező szeretetének.
Imádság a szegényekért
