Ám 7,12–15; Zsolt 85 (84); Ef 1,3–14; Mk 6,7–13
Márk evangélista ezt írja: Jézus „magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket”. Jézus magához hívja, hogy misszióba „küldje” őket. Az evangélium nemzedékről nemzedékre folyton magához hív, elénk jön, azt akarja, hogy az övéi legyünk, és ez kegyelem számunkra. Mindez nem magától értetődő, és amikor azt gondoljuk, hogy ez a mi érdemünk, akkor könnyen megfeledkezünk a szeretet ajándékáról, vagyis arról, hogy szeretve vagyunk és elhívott minket. Valójában mindannyian mondhatnánk Ámosz prófétával együtt: „Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam, és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: »Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!...«” Mindannyiunknak megvan a saját történetünk, a saját életünk, a saját jellemünk, de mindannyian kaptunk egy hívást, egy meghívást az Úrtól.
Jézus pedig kettesével küld minket; a tanítvány nem magányos hős, hanem testvér. Néha azt hisszük, hogy azok az igazi dolgok, amelyeket egyedül teszünk, oly triviális és elterjedt az ilyen individualizmus. A kereszténynek mindig szüksége van a testvérére, és ahogy Nagy Szent Gergely megjegyzi, Jézus kettesével küldi őket, hogy első tanúságtételük a kölcsönös szeretet legyen. Ő küld minket a világba, és nekünk a szeretet erejével kell megváltoztatnunk azt, hogy ne féljünk semmilyen tisztátalan lélektől: a szeretetnek semmi sem tud ellenállni. Mik azok a tisztátalan lelkek? „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” – mondta Jézus. Ami tisztátalan, az nem engedi, hogy Istent lássuk magunk előtt. Tisztátalanság, ha a szívünk tekintete csakis önmagunkra irányul, és nem engedi, hogy lássuk magunk előtt Istent; hogy lássuk, hogy szeret minket, hogy ott van előttünk a testvéreinkben, az ajtónkon bekopogtató szegényekben. Ez az, amit az Úr akar: nyilvánvalóvá akarja tenni szeretetét, és ezzel arra kéri az embert, hogy változzon meg. Elmondja, hogy lehet másképp élni, megszabadulva az önszeretet és az önérdek törvényétől. Akkor látni fogjuk, hogy a magány, a meg nem értés, a neheztelés, a gyűlölet és a bosszúállás, a kapzsiság és a szomorúság, a büszkeség és a keserűség megannyi démona eltávolodik az emberektől. Ez az evangélium szeretetének ereje. Ez Isten országának kezdete.
Imádság az Úr napján
