A Fájdalmas Szűzanya ünnepe: megemlékezünk Máriáról, Jézus anyjáról, aki fájdalomtól megtört szívvel állt a kereszt alatt. És mindenki másról, aki együttérez a keresztre feszítettekkel, az elhagyottakkal, az elítéltekkel.
Iz 50,5–9a; Zsolt 116 (114); Jak 2,14–18; Mk 8,27–35
Az evangéliumi jelenet helyszíne Galilea északi része. Jézus a Fülöp Cezáreája környékének falvait járja végig. Jeruzsálemtől távol eső kisváros volt ez, szinte tisztán pogányok lakta vidék. Az evangélista világossá teszi, hogy Jézus innen akarja megkezdeni a szent város felé vezető útját. Ettől a perctől fogva Jézus „egészen nyíltan” beszél a tanítványokkal, anélkül hogy bármit is eltitkolna előlük. Az úton megkérdezi tőlük, kinek tartják őt az emberek. Ahogy látjuk, az elbeszélés felénél Jézus maga teszi fel az egész evangélium központi kérdését, hogy vajon ki is ő. Félretéve az emberek véleményét, közvetlenül a tanítványoknak szegezi a kérdést: „És ti kinek tartotok engem?” Péter válaszol neki nyíltan és félreérthetetlenül: „Te vagy a Messiás!” (A héber eredetű „Messiás”, görög fordításban „Krisztus” jelentése: ’felkent’.)
Jézus – az őt Messiásként elismerő szavak hallatán – szenvedéséről kezd el beszélni. Ezt még kétszer teszi meg a későbbiekben. Azt mondja, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a nép vénei, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ennek hallatán Péter félrevonja Jézust, és szemrehányást tesz neki. Péter elismerte Jézus semmihez sem hasonlítható nagyságát, és a legmagasabb címmel illette, amit csak ismert – de nem fogadhatta el azt a csúfos véget, amelyet Jézus előrevetített. A Messiásról alkotott két különböző elképzelés ütközik itt. Péter a fogalmat az erővel, a mindent lehengerlő hatalommal és valamilyen politikai uralom megteremtésének igényével társítja. Ezzel kerül szembe Jézus messiásképe, amelyet a halálig tartó kiüresedés jellemez ugyan, de mégiscsak a feltámadásig vezet.
Jézus azt mondja az őt követő tömegnek, hogy ha valaki a tanítványa akar lenni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövesse. Majd így folytatja: aki így veszíti el életét, valójában megmenti azt. Mindez Jézus feltámadása napján válik nyilvánvalóvá. De már most lehet ez a mi utunk, az evangélium és az Úr szolgálatának útja, amelyen járva immár egészen Isten akarata szerint élhetünk.
Imádság az Úr napján
