Megemlékezünk Nagy Szent Gergely pápáról és egyháztanítóról (540–604).
Lk 4,31–37. Jézus meggyógyít egy megszállottat
Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket. 32Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.
33Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. 34Ez hangosan kiabálta: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.” 35Jézus ráparancsolt: „Elhallgass és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. 36Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: „Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?” 37Híre elterjedt az egész környéken.
Miután Názáretből elűzték, Jézus úgy dönt, hogy Kafarnaumban marad, ebben a nyüzsgő kisvárosban, amely az „ő városa” lesz. Itt, ebben a városban kezdi el az igehirdetést. Egyszer csak elé kerül egy ember, akit gonosz lélek szállt meg, és kiabálni kezd feléje: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz…?” Jézus megparancsolja a tisztátalan léleknek, hogy hagyja el ezt az embert. És az ki is ment belőle azonnal. Nem igazán tudjuk, mire gondolt az evangélista, amikor ezekről a démonokról beszélt; de azt igen, hogy ezek képesek voltak olyan mértékben befurakodni az ember életébe, hogy megzavarják annak testi és pszichés működését is. Ám ha belegondolunk, gyakran milyen torzulásoknak, szorongásoknak lehetünk tanúi városainkban, azt hiszem, nem járunk messze attól, hogy megértsük ezt az evangéliumi szakaszt. A gonosz lelkek, amelyekről az evangélium beszél, nem idegen, ismeretlen szellemek; mi is jól ismerjük őket, és talán egy kicsit bennünk is jelen vannak. Ez a közömbösség, a rosszindulatú pletykálkodás, az önszeretet szelleme; a mellőzéstől való félelem; a hatalommal való másokkal szembeni visszaélés szelleme, a bizalmatlanságé, a gyűlöleté és a kisebb-nagyobb bosszúé. És még mennyi más, gonosz és tisztátalan lélek jár körülöttünk, rombolja életünket és kapcsolatainkat. De van itt egy alapvető kérdés: A gonosz jelenléte az emberek életében a szív megtérését teszi szükségessé. Így lehet távol tartani minden rosszat és elűzni a gonosz lelkeket. Ha elgondolkodunk azon, hogyan űzzük ki ezeket a tisztátalan szellemeket, rájövünk, hogy nem elég valamilyen gyógyszer vagy terápia. Isten határtalan szeretetére van szükség ehhez, amelynek senki sem képes ellenállni. Jézus a szeretetnek azt a rendkívüli hatalmát adja a tanítványoknak, amelynek még a tisztátalan lelkek is engedelmeskednek.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
