Megemlékezünk Mózesről, Isten kiválasztottjáról, aki megszabadította Izrael népét az egyiptomi fogságból, és az ígéret földje felé vezette.
Lk 4,38–44. Jézus betegeket gyógyít
8Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. 39Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta. Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket. 41Sokakból ördögök mentek ki, így kiáltozva: „Te az Isten Fia vagy!” De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus. 42Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. 43De ő azt felelte: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” 44És hirdette Júdea zsinagógáiban.
A kafarnaumi ház, a hagyomány szerint Péter háza, ahová Jézus egy időre odaköltözik, modellül szolgálhat minden közösség számára. Jézus a nap végéig itt marad. Az evangélista megjegyzi, hogy akiknek betegeik voltak, mind odavitték a ház ajtaja elé. Ez az a hely, ahová fordulhattak az emberek szükségleteikkel, és sokan özönlöttek ide, mert tudták, hogy szívesen látják őket. Így veszi kezdetét Jézus nyilvános működése. Az evangélista egyik megjegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy a gyógyulások forrása Jézus imádsága. Lukács azt írja: „Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre” imádkozni. Ebből fakadt az ereje. Fontos tanítás ez valamennyi keresztény közösség és valamennyi hívő ember számára. Ha imádságunkban az Úrhoz fordulunk, az azt jelenti, hogy megkapjuk Istentől a szeretet erejét, mely gyógyít és átformál. Jézus megszabadít bennünket kényelmes megszokásainktól, és arra vezet, hogy vele együtt hirdessük az evangéliumot mindenütt a világon, s igyekezzünk meggyógyítani minden bajt és betegséget.
Imádság a szentekkel
