Lk 9,18–22. Isten Fölkentje vagy
18Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: »Kinek tart engem a tömeg?«
19Ők
ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig
azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.«
20Azután megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Az Isten Krisztusának.«
21Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt:
22»Az
Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi
fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl
kell támadnia.«
Péter hitvallása fordulópontot jelez az evangéliumi elbeszélésekben: előkészíti Jézus jeruzsálemi útját. Lukács nem nevezi meg pontosan a helyet, ahol a jelenet játszódik (Márk és Máté Fülöp Cezáreájába helyezi), de azt közli, hogy előzőleg Jézus magában imádkozott, amely jelenet gyakran ismétlődik a harmadik evangéliumban. Az evangélista mintha azt a pillanatot örökítené meg, amikor a keresztény közösség közös imára gyűlik össze. A közös imádság felülmúlhatatlan pillanat a Jézussal való bensőséges találkozás megélésére. Ez alkalommal Jézus megkérdezi tanítványaitól, kinek tartják őt az emberek. Ezt a kis csoportot saját családjának érezte ugyanis, azokat az embereket látta bennük, akik konkrétan megvalósították az ő tanítását. Ezért mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy ők mit gondolnak róla. Természetesen nem felszínes kíváncsiságról van szó, azt szeretné tudni, hogy a hitük mit mond. Péter mindnyájuk nevében válaszol: „Az Isten Fölkentje vagy” – vallja meg ünnepélyesen hitét. Valójában Péter az első, aki a többiek nevében megvallja az igazi hitet. Azért áll ő előttünk, hogy mindannyian ugyanezekkel a szavakkal válaszoljunk a kérdésre, amelyet Jézus újra és újra feltesz nekünk: „Hát te mit mondasz, ki vagyok én?” Nem elvont kérdés ez, amilyennel egy katekizmus szövegében találkozhatunk. Jézus maga kéri az elménktől és a szívünktől, hogy úgy értsük meg és szeressük őt mint Megváltónkat, vagyis azt a személyt, aki megszabadít bennünket bűneinktől és a haláltól. Jézus nem azért tiltja meg az apostoloknak, hogy beszéljenek erről, mert el akar rejtőzni. Éppen ellenkezőleg, nem akarja, hogy félreértsék a küldetését. Épp ezért jobb, ha fokozatosan ismerteti meg azt velük. Rögtön kiderül, mennyire nehéz igazán megérteni küldetését, amikor hozzáteszi, hogy milyen sors vár rá Jeruzsálemben. A szinoptikusok párhuzamos szakaszaiból tudjuk, hogy Péter elutasítóan reagál Jézus e kijelentéseire. Jézus üzenete mindenesetre egyértelmű: a feltámadáshoz elengedhetetlenül szükséges a kereszt is. Ez Jézus, az Egyház és a mindenkori hívők életének titka. A jó győzelme a gonosz felett mindig a kereszt által valósul meg.
A Szent Kereszt imádsága
