Lk 7,36–50. A bűnbocsánatot nyerő bűnös asszony
36Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben.
38Megállt
hátul a lábainál, sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait,
és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.
39Amikor
a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: »Ha ez próféta
volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti,
vagyis hogy bűnös.«
40Jézus ezt válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az így szólt: »Mester, szólj!«
41»Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
42Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?«
43Simon ezt felelte: »Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.« Ő pedig ezt mondta neki: »Helyesen ítéltél.«
44Majd
az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: »Látod ezt az asszonyt?
Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel
öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg.
45Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
46Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat.
47Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.«
48Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűneid.«
49Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?«
50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj békével.«
Miközben Jézus az asztalnál ül egy Simon nevű farizeus vendégeként, egy prostituált lép oda hozzá, letelepszik mellé, és sírva bekeni a lábát értékes illatszerrel. A nőkkel szembeni előítéletek Jézus korában mindennapinak számítottak, ezért érthető a jelenlévők reakciója arra, ahogyan Jézus fogadja annak az asszonynak a gesztusát. Csakhogy épp ők nem értik sem az asszony Jézus iránti szeretetét, sem vágyát arra, hogy bocsánatot nyerjen, sem Jézus szeretetét. A korabeli mentalitással ellentétesen Jézus, aki ismeri a szívek titkait, értette annak az asszonynak a szeretetét iránta, szeretettel fogadta őt, és megbocsátott neki. Mondhatjuk, hogy Jézus valóban szembemegy az árral. És erre tanítja a tanítványait is. Hogy segítsen nekik megérteni az érzéseit, elmesél egy rövid példabeszédet két adósról: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Egyikük sem tudta visszafizetni a tartozását. Azonban mindkettőjüknek elengedik. Jézus azt kérdi tehát Simontól, a farizeustól, hogy a kettő közül melyik fogja jobban szeretni a hitelezőt. A példabeszéd feltételezi, hogy mind a farizeus, mind a bűnös nő valamiféle kegyben részesültek Jézus által. Jézus arra hív bennünket, hogy ne engedjük eluralkodni magunkon a vakságot, hogy így igaznak vagy csak kevéssé bűnösnek tartsuk magunkat. Épp ellenkezőleg: arra buzdít, hogy nyissuk ki a szemünket, s lássuk meg saját bűnösségünket, ahogy az a bűnös asszony is tette, s lássuk be, hogy szükségünk van a megbocsátásra. Igen, nekünk is szükségünk van rá, hogy e szavakat hallhassuk: „Bűneid bocsánatot nyertek.” S akkor még jobban megértjük majd, amit Jézus akkor mondott: „…sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.” A szeretet eltörli a bűnöket és megváltoztatja az életet.
Imádság az Egyházért
