Szűz Mária, Urunk édesanyja születésének ünnepe (Kisboldogasszony)
A ferences hagyomány szerint 1219-ben ezen a napon történt, hogy Assisi Szent Ferenc a béke jegyében Damiettában fölkereste Malik al-Kámil egyiptomi szultánt. Imádkozzunk, hogy minél többen munkálkodjanak a békéért és a párbeszédért.
Iz 35,4–7a; Zsolt 146 (145); Jak 2,1–5; Mk 7,31–37
Az evangéliumi szakasz egy siketnéma meggyógyításáról szól, amit Jézus a Dekapolisz vidékén, pogány földön vitt véghez. Márk tehát azt sugallja, hogy mindenkinek joga van meghallani az evangéliumot és találkozni Isten kegyelmével. Jézus üdvözli a siketnémát, és félrehívja a tömegtől. Az égre emeli a tekintetét, és azt mondja a siketnémának: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” Egyetlen szó. Az evangélium egyetlen szava elég ahhoz, hogy megváltoztassa az embert, hogy átalakítsa az életet. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus nem a fülhöz és a szájhoz szól, hanem az egész emberhez. A siketnémához szól, nem a füléhez, amikor azt mondja: „Nyílj meg!” És az egész ember gyógyul azáltal, hogy „megnyílik” Isten és a világ előtt.
A siketség és a némaság közötti szoros kapcsolat jól ismert. A gyógyuláshoz mindkét szerv gyógyulása szükséges. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a keresztény hit területén is igaz. Mindenekelőtt szükség van arra, hogy a fül (az ember) „megnyíljon”, hogy meghallja Isten Szavát. Ezután a nyelv megoldódik, hogy beszélni tudjon. Szoros kapcsolat van az Ige hallgatása és a kommunikáció képessége között. Aki nem hallgat, az néma marad, még a hitben is. Ez a csoda elgondolkodtat bennünket arról, hogy milyen kapcsolat van a mi szavaink és Isten Szava között. Gyakran nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy szavainknak milyen súlya van. Pedig a szavakon keresztül sokkal több mindent fejezünk ki, mint gondolnánk. Ezért mindenekelőtt Isten „Szavát” kell hallgatnunk, hogy az megtisztítsa és termékennyé tegye a mi „szavainkat”, a nyelvünket, magát a kifejezésmódunkat.
Imádság az Úr napján
