Lk 5,33–39. Új borhoz új tömlő
Ők azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” 34Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? 35Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” 36Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. 37Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. 38Az új bor új tömlőbe való. 39Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! – mondja.”
„Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt.” Egyszóval így kiszakad az új, és a régi sem lesz megjavítva. Ezután másik példát hoz: „Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek.” Ebben az esetben is kétszeres a kár, oda a bor és a tömlő is. A két kép igen hatásosan ábrázolja az evangélium újdonságát: Jézus szeretetét nem képes befogadni, „tárolni” a farizeusok szertartásossága, sem pedig az olyan ember külsőségeken nyugvó viselkedése, aki hű a rítusokhoz, de szívében messze jár Istentől és embertársaitól, mert csak önmagával foglalkozik. A szeretet evangéliumának átütő ereje nem férhet meg a mi énközpontúságunk, lustaságunk, csupán külsőségekre épülő szemléletünk régi tömlőjében; azokban a fogalmainkban, amelyekkel a Szentlélekkel is szembehelyezkedünk. Isten ajándéka mindenkor új szívet kér, más szóval megtérő szívet, s olyan elmét, amely meghallgatja és élete iránytűjének tekinti az Ő szavát. A saját eszméinkhez és saját hagyományainkhoz való makacs ragaszkodás vakká és rideggé tesz: arra késztet, hogy az ember jobban szeresse önmagát, mint az evangélium újdonságát, egészen odáig, hogy azt mondja, hogy „a régi kellemes”, vagyis hogy mindig jobban szereti saját magát és szokásait, mint az evangéliumot. Pál apostol – éppen azért, hogy legyőzze a saját megszokásainkba való bezárkózás kísértését – ezt írta a galatáknak: semmi sem számít, „hanem csak az új teremtmény” (6,15). Az új emberekből pedig új világ születik majd.
A Szent Kereszt imádsága
