Alekszandr Meny orosz ortodox pap emlékezete: barbár módon meggyilkolták 1990-ben.
Lk 6,6–11. Az elsorvadt kezű ember meggyógyítása
6Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt.
7Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.
8Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: »Kelj föl és állj a középre!« Az fölkelt és odaállt.
9Azután
Jézus ezt mondta nekik: »Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót
cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?«
10Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az megtette, és meggyógyult a keze.
Jézus szombaton megy be a zsinagógába, és Lukács megjegyzi, hogy ez „egy másik” szombat. Nemcsak azért, hogy jelezze, Jézus szokásos tevékenysége volt, hogy belépett a zsinagógába, és tanított, hanem mert Jézus jelenlétével valóban egy másik szombatot, azaz egy új korszakot jelenít meg, és minden alkalommal, amikor az evangélium az életünkhöz szól, beteljesedik a szombatnak, Isten pihenőnapjának mélységes valósága és az Istennel való megpihenés. „Jézus odafordult hozzájuk: »Kérdem tőletek, szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?«” Ez nagyon konkrét kérdés, amelyet Jézus egy beteg ember előtt tesz fel, akinek elsorvadt a keze. Jézus számára nincs középút, az élet vagy üdvözül, vagy elvész, vagy jót teszel, vagy ha nem, akkor mindig rosszat teszel. Isten szombatja pedig az ember, minden ember javát szolgálja. Az az ember nem kérte, hogy meggyógyuljon, de ott van, mint valami néma kérés, mint az a sok szegény ember, aki jelen van ebben a világban, a városainkban, akik szenvedéssel, fájdalmakkal teli életükkel azt kérik, hogy ők is egészen részesei lehessenek az Istennel való pihenésnek, találkozhassanak az élet jó oldalával, ám mégis a periférián maradnak. Jézus arra kéri ezt az embert, hogy álljon fel, és jöjjön középre. Olyan ez, mintha visszahívná az életbe azt, akit nem létezőnek tartottak. És így abban a gyógyult emberben a mi életünk egy része is ott van, az életünké, amely néha önmagába zárkózik. „Nyújtsd ki a kezedet!” – mondja Jézus mindannyiunknak, ez egy jel, hogy lehet jót tenni, hogy azt a kezet szolgálatra, kísérésre, befogadásra, az Isten tervében való együttműködésre is lehet használni, hogy mindent jól tegyünk. Annak az embernek a gyógyulása egy új szombat kezdete, egy új teremtés, amelynek középpontjában minden üdvösségre vágyó ember élete áll.
Imádság a szegényekért
