A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Lk 7,1–10. Csak szólj egy szót, és meggyógyul szolgám
1Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.
2Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
3Testvérei ekkor azt mondták neki: »Menj el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz!
4Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!«
5Mert még testvérei sem hittek benne.
6Jézus azt felelte nekik: »Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas.
7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak.
8Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.«
9Ezeket mondta, és ő maga Galileában maradt.
10Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.
Jézus betér Kafarnaumba. Él ott egy római százados, pogány ember, aki bár az elnyomó hatalom képviselője, érdeklődéssel tekint a zsidókra. Támogatta például a város zsinagógájának építését. Nagyon aggódik, mert egyik szolgája súlyos beteg. Jól tudja, hogy pogány létére nem merészkedhet a különleges mester közelébe. Háromféle érzést figyelhetünk meg a római századosban: az első a szolgája iránti szeretet (úgy bánik vele, mintha a fia lenne), a második a fiatal názáreti prófétába vetett határtalan bizalom, a harmadik pedig a méltatlanság érzése Jézussal szemben, amely olyan erős, hogy nem mer odamenni hozzá. Miközben Jézus úton van a háza felé, a százados elébe küldi a barátait, és megüzeni neki, hogy ne fáradjon érte. A hite mondatja ki vele azokat a szavakat, amelyeket az összes keresztény ma is elmond a szentáldozás liturgiája során: „Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. (...) Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.” Ez a pogány százados az igazi hívő ember jelképévé vált, aki elismeri a saját méltatlanságát, és hisz Jézus szavának erejében: abban, hogy egyetlen evangéliumi szó üdvözíthet. Jézus szavai Isten erejét és határtalan szeretetét hordozzák. A százados szavainak hallatán Jézus csodálattal tekintett rá, és így szólt az őt körülvevő tömeghez: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam!”
Imádság a békéért