Szeptember 17., kedd

 


Lk 7,11–17. A naimi ifjú feltámasztása

 

11Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. 12Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. 13Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« 14Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« 15A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. (1Kir 17,23) 16Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta az ő népét!«. 17Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken. 

 

Egy fiatalember, özvegy édesanyjának egyetlen gyermeke, meghal. Az édesanya élete ezzel kettétört. Úgy tűnik, minden remény végleg szertefoszlott. Nem lehet mást tenni e két emberért, mint eltemetni az egyiket, és hazakísérni a másikat, s vigasztalni fájdalmában. Jézust, látva a gyászmenetet, mély részvét tölti el az összetört életű özvegy édesanya iránt. Az evangélista megjegyzi, hogy a megtört szívű asszonyt látva Jézusnak „megesett rajta a szíve”. Olyannyira együttérez vele, hogy az anya fájdalmát a sajátjaként éli meg. Jézus belső nagyságát mutatja ez, pedig az ilyen érzéseket ma megvetik és a gyengeség jelének tartják. A gonoszsággal szemben azonban ez az egyetlen válasz, amely képes megváltoztatni az életet. Jézus rögtön azt mondja az asszonynak, hogy ne sírjon, azután pedig odamegy a hordágyhoz, és így szól a halott fiúhoz: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” Jézus úgy beszél hozzá, mintha élne. Sok olyan fiatal van ma is, akik úgy élnek, mintha halottak lennének, vagyis semmi reményük sincs a jövőt illetően. Elvették tőlük a jobb világba vetett reményt. A társadalom számukra igen gyakran inkább olyan, mint egy mostohaanya. Magányosnak és hontalannak érzik magukat egy olyan világban, amelynek nincs már jövője. Arra várnak, hogy valaki megálljon mellettük, és életet adó szavakkal forduljon feléjük.

Imádság az Úr anyjával, Máriával