A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe: arról emlékezünk meg, hogy Szent Ilona megtalálta Krisztus keresztjét.
Jn 3,13–17. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda
13Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.
14Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,
15hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.«
16Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz,
aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
A szentmisében ma a rézkígyó történetét elevenítjük fel, amit Mózes emelt a sivatagban, hogy megmentse a mérges kígyóktól gyötört népet. Ez a jelenet már önmagában emlékeztet arra, hogy milyen veszélyes és bizonytalan volt abban az időben a sivatagi népek élete. Mózes Isten parancsának engedelmeskedve egy rézkígyót emelt a magasba, és aki csak föltekintett rá, életben maradt. Ez valójában már a kereszt előképe. János evangélista így fogalmaz: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is…” (Jn 3,14) Ma is fel kell magasztalni, a magasba kell emelni a keresztet, de nem azért, hogy a patibulumot (a kereszt vízszintes szárát) dicsőítsük, hanem annak emlékére, hogy Jézus mennyit szenvedett, és milyen hatalmas volt az irántunk való szeretete. A szemünk idővel annyira hozzászokott a kereszt képéhez, hogy már eszünkbe sem jut róla, hogy a legkegyetlenebb kínzóeszközök egyike volt. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével ma éppen ezt a szeretetet magasztaljuk föl. Azzal, hogy így halt meg, Jézus megmentette a szeretetet. Ahogyan Pál apostol is megfogalmazza a Filippieknek írt levelében, Jézus keresztig vezető útja már akkor elkezdődött, amikor „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell”. Szeretetből „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött”, szeretetből „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. Az Atya annyira megrendült a Fiú határtalan szeretete láttán, hogy „felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek”.
A Szent Kereszt imádsága
