Lk 6,1–5. A tanítványok kalászt szednek szombaton
1Történt pedig, hogy
szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a
kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették.
2A farizeusok közül egyesek azt mondták: »Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?«
3Jézus ezt felelte nekik: »Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak?
(1 Sám 21,2-7)
4Miként
ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és
a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni,
csak egyedül a papoknak?«
5Aztán hozzátette: »Az Emberfia ura a szombatnak.«
Jézus folytatja útját Jeruzsálem felé, és egy szombati napon átkel egy
búzamezőn. A tanítványok kalászt tépnek, a kezük között szétmorzsolják, és
megeszik a kihulló szemeket. A zsidó vallási előírások nem engedik, hogy
szombaton valaki búzakalászt szedjen, és megegye. A farizeusok kínos
pontossággal betartották a törvényt, ám gyakran megfeledkeztek az emberi
szívről és az emberek életéről. Így aztán amikor látták, hogy a tanítványok a
mezőn haladtukban kalászokat szedegetnek, hogy a magokat megegyék, mindjárt
megvádolták őket: nem tartják meg a szombatot. A rabbik ugyanis 39-féle
szombaton tiltott munkát soroltak fel, köztük az aratást, a cséplést és a
gabona szellőztetését is. A vád nyilvánvalóan a mesternek szól, aki nem a
törvény szerinti helyes módon vezette őket. Jézus kerüli, hogy kazuisztikus
vitákba bonyolódjék velük, és felel a vádra. Válaszában emlékezetükbe
idézi Dávid történetének egy epizódját: Dávid Saul elől menekült, aki meg
akarta ölni, és a szentélyben talált menedéket. Itt a pap megengedte, hogy a
túlélése érdekében egyen az Isten elé kirakott áldozati kenyerekből, amelyek
kizárólag a papoknak voltak szánva az istentiszteleti héten. Dávid
élelemszükséglete arra késztette Achimelech főpapot, hogy eltérjen ettől a
törvényes rendelkezéstől, hogy lehetővé tegye számára a túlélést. Jézus a
farizeusoknak adott válaszával, nevezetesen azzal, hogy „Az Emberfia ura a
szombatnak is”, még Dávidnál is magasabb szintre helyezi magát. És ahogyan arról
az evangélium máshol is beszámol, elmagyarázza, hogy a pihenőnapra vonatkozó törvény
igazsága annyi, hogy az ember teljesen és maradéktalanul az Úr szolgálatába
állítja magát. Jézus ura a szombatnak is: nem abban az értelemben, hogy tetszés
szerint megkerülheti a törvény által előírtakat, hanem azért, mert az üdvösség
ideje azt jelenti, hogy megszabadítja az embereket. Mi, keresztények, feltehetjük
magunknak a kérdést, hogy egy olyan világban, ahol minden alá van vetve a piac
és a fogyasztás törvényének, nem kellene-e sürgősen hirdetni a pihenőnap valódi
értelmét, vagyis azt, hogy ez legyen Isten dicséretének, a testvériségnek, a
szegények megsegítésének napja
Előesti imádság
