Szent Jeromos (†Betlehem, 420) egyháztanító emléknapja. Ő fordította latinra a Bibliát. Imádkozzunk, hogy a Szentírás szavát minden nyelven meghallják.
Lk 9,46–50. Ki a legnagyobb?
46Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük.
47Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította,
48és
azt mondta nekik: »Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem
fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert
aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.«
A most olvasott szakaszban Lukács evangélista elárulja, hogy mi foglalkoztatta legjobban a tanítványokat: a kérdés, hogy ki foglalja el közülük az első helyet. Mondhatjuk, hogy a tanítványok – és velük együtt mi is – teljesen e világ gyermekei vagyunk, a versengés szellemiségének gyermekei, s ez az, ami meghatározza emberi kapcsolatainkat. Ez a szokás minden nemzedéket végigkísér. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az öröksége az első bűnnek; annak, hogy Ádám és Éva engedetlen volt Isten iránt. Az Istennek való engedetlenség továbbra is megosztottságot szül az emberek között, az pedig egymás elleni vádaskodást. Jézus azért jött, hogy véget vessen ennek a gondolkodásmódnak – „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”, írja Pál apostol (Fil 2,8) –, és hogy az egymással való versengés helyett a testvériség és a szolgálat kapcsolatait hozza létre az emberek között. Hogy a tanítványok jobban megérthessék, mire gondol, odahív egy gyermeket, és maga mellé állítja, mintha csak önmagával azonosítaná: „Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy.” A mennyek országában, tehát Jézus tanítványainak közösségében is az a nagy, aki kicsivé teszi magát, vagyis aki az evangélium gyermekévé válik, aki elismeri saját gyöngeségét, és egészen az Úrra bízza magát. Aki gyermeki bizalommal telve éli az életét, aki Isten gyermekének érzi magát, az tudja meghallgatni Isten Szavát, magáévá tenni Isten gondolatait, és felismerni azokat a dolgokat, amik Istentől valók.
Imádság a szegényekért