Szeptember 10., kedd

 


Lk 6,12–19. Kiválasztott közülük tizenkettőt, és apostoloknak nevezte őket

 

12Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: 14Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, 16Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
17Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, 18akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.
 

Az evangéliumokból a tizenkét apostol közül öt meghívását ismerjük, de a másik hét hivatásáról semmit sem tudunk. Ez az evangéliumi jelenet tulajdonképpen betölti ezt a hiányt. Jézus a legközelebbi munkatársait választja ki, azokat, akik az evangélium hirdetésében lesznek segítségére. Mindez az Atya kezdeményezésére történik így, hiszen Jézus semmit sem tesz az Atya nélkül. Ez az oka annak, hogy mielőtt meghoz egy ilyen döntést, az egész éjszakát imádságban tölti. Jézus számára és még inkább a keresztény közösségek számára minden döntés és tett forrása az imádság. Azt mondhatjuk, hogy Jézusnál mindig az imádság az első lépés, ez minden egyébnek az alapja. Így kell ennek lennie minden keresztény közösség életében is. Amikor megvirrad, sorban maga mellé szólítja azokat, akiket kiválasztott, egyiket a másik után, név szerint. Jézustól új nevet, új szívet, új feladatot, új történetet kapunk. Simonból Péter lesz, ami annyit tesz: szikla, alap. Jézus minden egyes tanítványát különleges feladattal bízza meg, és arra hívja, hogy új világot építsen. Az új név, amelyet kap, annak az új életnek a jele, amelyre hivatott.

Imádság az Úr anyjával, Máriával