A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lk 4,16–30. Jézus Názáretben
16Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni.
17Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:
18»Az Úr Lelke van rajtam;
azért kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak
és látást a vakoknak,
hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19és hirdessem az Úr kedves esztendejét«.
20Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.« 22Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?« 23Ő ezt felelte nekik: »Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ‘Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.’« 24Majd így folytatta: »Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 25Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; 26mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. (1Kir 17,8-16) 27És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán«.(2Kir 5,1-27) 28Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. 29Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. 30Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
Ezen a napon elkezdjük Lukács evangéliumának olvasását, mely elkísér minket a liturgikus év végéig. Az evangéliumi szakasz beszámol Jézus nyilvános igehirdetésének első lépéseiről. Lukács részletesen leírja a názáreti zsinagógában lejátszódó jelenetet, mintha bennünket is szeretne a lehető legjobban bevonni a történtekbe. Szombat van, és Jézus megjelenik a zsinagógában a szertartás alatt. Nem ez az első alkalom, hogy Jézus bemegy a templomba. Az evangélista megjegyzi, hogy ez szokása volt. Izajás szövegét olvassa, melyben arról van szó, hogy a foglyok megszabadulnak, a vakok visszanyerik a látásukat és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot: ez egy „kegyelmi év” meghirdetése volt, vagyis egy új idő kezdete, Isten ideje, amely ma kezdődik minden ember szívében, aki befogadja az ő Szavát. Így Jézus egy határozószóval kezdi az első prédikációját: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” A próféta szavait beilleszti a történelembe, a mához köti. Isten szava nem elvont beszéd, nem tan, amit el kell sajátítani, nem erkölcsi norma, amit át kell ültetni a gyakorlatba. Sokkal több ezeknél. Olyan szó, mely behatol az emberi történelembe, hogy forradalmi változások kovásza legyen. Isten szava kreatív, olyan, amilyen a teremtés pillanatában volt. Ha befogadjuk, az azt jelenti: megengedjük, hogy elgondolkodtasson, nyugtalanítson, átalakítson. Jézus kijelentette, hogy Izajás szavai végre beteljesedtek. A hallgatóság kezdetben pozitívan reagált Jézus prédikációjára, „mindenki helyeselt neki, és csodálkozott” a bölcsességén. Ez a csodálat viszont inkább etnikai okra vezethető vissza, nem valódi ámulatra. Az evangélium végtére is nem akar csodálatot és megdöbbenést kelteni, sokkal inkább azt kéri tőlünk, hogy változtassuk meg a szívünket.
Imádság a betegekért