Szent Lőrinc diakónus és vértanú (†258) emléknapja, aki a szegényekben látta az Egyház igazi kincsét. Emlékezzünk meg mindazokról, akik a szegényeket szolgálják az evangélium nevében.
Bölcs 18,6–9; Zsolt 33 (32); Zsid 11,1–2.8–19; Lk 12,32–48
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.” Így kezdődik a mai vasárnap hallott szakasz Lukács evangéliumából. Jézus tanításának lényegéről van benne szó: ez Isten országának közeli eljövetele. Az evangélium ezt a gondolatot annak az intézőnek a példabeszédével világítja meg, akit ura a háztartása élére állít, mielőtt elutazik. Az intéző – gondolván, hogy ura késik – ütni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik, részegeskedik. Ez a jelenet első látásra túlzónak tűnhet, valójában azonban gyakori helyzetet ír le Jézus. Ebből az elterjedt arrogáns viselkedésből ered megannyi igazságtalanság, mindennapos kis gonoszság, amely mindenki életét megkeseríti. A másik ember bántalmazása már önmagában gyűlöletes dolog, és mindig olyan erőszakos cselekedet, amely – tetszik vagy nem – visszahat arra is, aki elkövette. Ez történik a környezetszennyezés esetében is. Aki szennyezi a környezetet, még ha nem is gondolja, hogy őt magát is érinti, végül saját magát is beszennyezi a beszívott levegővel, vagy az étellel, amellyel táplálkozik. Ugyanez történik azzal, aki megnehezíti mások életét. Az evangélium jól teszi, ha arra int bennünket, hogy virrasszunk, maradjunk ébren, ne oltsuk el a lámpást, vagyis mindig tartsuk meggyújtva Isten igéjét. A manapság oly ritka virrasztó éberség pedig – amelyről azért szoktunk le, mert annyira a saját igényeink kielégítésével vagyunk elfoglalva – alapvető fontosságú az életünkben. Hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek a gondok és az aggodalmak. De az Úr figyelmeztet bennünket: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk 12,34) Ebben a kijelentésben benne van a lelki élet értelme. A tanítvány kincse az Úr, az ő Igéje. És az életünk – úgy a mindennapi életünk, mind az egész létezésünk – abból áll, hogy várjuk a vele való találkozást. Aki az Úrra vár, az tudja, hogy nem húzódhat vissza önmagába és kicsinyes érdekei közé. Tudja, hogy igazi jutalma a Jézussal való találkozás. És valóban, a Jézus által említett jutalom, melyet azok kapnak, akiket ébren talál majd, fenekestül felforgat mindent: a hazatérő úr a szolgák szolgája lesz. Felövezi magát, párnákon az asztalához ülteti és kiszolgálja őket. Értelmes és teljes életet azok élhetnek, akik nem maguk miatt éberek, hanem az Úr fogadására készülnek.
Imádság az Úr napján
