MTörv 34,1–12. Mózes halála
1Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig,2az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig,3a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig.4Majd azt mondta neki az Úr: „Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím láttad, de nem mehetsz át oda.”5Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mózes, az Úr szolgája, az Úr parancsára6és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig.7Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.8Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.9Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
Miután Mózes szólt a néphez, és átruházta a feladatát arra, akit utódjául kijelölt, Isten megmutatta neki az országot, amit keresett, és amiről álmodott. Nem kell mindent birtokolnunk, érintenünk, kézzelfoghatóan tapasztalnunk ahhoz, hogy örülni tudjunk, és megtaláljuk azt, amiben hittünk, amiért fáradoztunk. Birtokolni nem feltétlenül annyit jelent, mint megszerezni és megtartani. Milyen sok csalódás származik a gőgből, amely elhiteti velünk, hogy a miénk az, amit megszerzünk, hogy ami nincs a birtokunkban, az nem ér semmit. Mózes felment Nebo hegyére, és ott az Úr megmutatta neki az egész országot. Mintha meg akarta volna nyugtatni Mózest, hogy reménye és a vándorlás gyümölcsei nem vesztek kárba csak azért, mert közvetlenül nem fogja birtokolni a földet. Egyedül Isten tudja megvalósítani, amit az ember keres: a jövőt, az utódokat, mindazt, ami túlmutat a személyes korlátain. Nem véletlenül beszéli el a Második Törvénykönyv, hogy élemedett kora ellenére Mózes „szeme sem tört meg, frissessége megmaradt”. A szentíró megjegyzi, hogy Izraelben nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Ennek ellenére még a sírhelyét sem ismerjük, mert a végsőkig alázatos maradt, és nem akart más lenni, mint Istennek és népének szolgája. Életének gyümölcsei ezért maradandók. Teret engedni a többieknek, megtenni azt, amit az Úr kér tőlünk, tűnjön bár emberi szemmel nézve kevésnek vagy egyenesen kiábrándítónak, ez az igazi válasz az örökkévalóság és a teljes élet iránti vágyra, amelyet egész életünkben hordozunk.
Imádság a szentekkel
