A pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Megemlékezünk Boldog Ceferino Giménez Malla cigány vértanúról, akit 1936-ban Spanyolországban öltek meg. Ugyancsak megemlékezünk a 2008–2009-ben történt magyarországi cigánygyilkosság-sorozat áldozatairól.
Emlékezzünk két guineai gyermekre is: a tizenöt éves Yaguine és a tizennégy éves Fodé 1999-ben haltak fagyhalált, miközben egy repülőgép csomagterében próbáltak Európába eljutni a jobb élet reményében.
Lev 25,1.8–17. A jubileum éve
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
8Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,9s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,10s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,11mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,12hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok.13Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.14Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle,15ő meg a termés száma szerint adjon el neked.16Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked.17Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.A Leviták könyve ebben a fejezetben a jubileumi év (jóbel év) elrendeléséről ír: minden ötvenedik esztendőben hagyni kellett pihenni a földet – „Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet. Ne arasd le a kalászt...” (Lev 25,4–5) –, és mindenkinek vissza kellett adni a területet, amelyet korábban birtokolt. A kürt szava jelezte a jubileum kezdetét (eredetileg maga a jóbel ’tülök, kos szarvából készült hangszer’ szó is erre utalt). Ez a rendkívüli év valamiképpen helyreállította azt az eredeti rendet, amelyet az emberek más emberek kizsákmányolásával felforgattak. Kifejezésre juttatta azt is, hogy az ember nem korlátlan ura a földnek. A jubileum véget vetett a föld kizsákmányolásának, az erősebbek által a gyengébbek ellen elkövetett igazságtalanságoknak és visszaéléseknek. Újra helyreállt az emberek közötti egyenlőség, az az egyetemes testvériség, amely megfelel Isten akaratának, hisz ő mindenkit egyformán gyermekének tekint. Ennek az ünnepi évnek a megülése az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás és az ígéret földjére történő bevonulás emlékéhez kötődött. A föld Isten ajándéka volt, nem egy nép, még kevésbé valamilyen csoport vagy egyén hódításának eredménye. A Leviták könyvének e rendelkezései alapján az izraeliták minden ötvenedik évben újra és újra fölfedezik majd Isten elsőségét és egymással való testvériségüket. Ennek az ősi hagyománynak a nyomán az Egyház is 25 évente „szentévet”, „jubileumot” ünnepel, mint amilyen ez az idei különleges esztendő is, hogy újra fölfedezzük Isten kegyelmének és irgalmának ajándékát, amely Jézusban nyilvánult meg. Ő, miután első názáreti igehirdetésekor fölolvasta Izajás próféta könyvéből az Úr kegyelmének esztendejéről szóló részt, kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” (Lk 4,21).
Előesti imádság
