MTörv 4,32–40. Isten nagy szeretete népe iránt
32Kérdezősködj
csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól
kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön – kérdezősködj az ég
egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy
lehetett-e hallani,33hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál!34Vagy
hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a
nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és
rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr,
a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára,35hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más.36Az
égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta
neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből,37mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt,38hogy
igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged
bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is
láthatod.39Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más!40Tartsd
meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó
dolgod legyen neked, s utánad fiaidnak és hosszú ideig maradhass azon a
földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked.”
Mózes szavai arra hívnak bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, milyen különleges és hatalmas Istennek a népe iránt kézzelfoghatóan és folyamatosan megnyilvánuló szeretete. Ahogy Izraelnek, nekünk is el kell tűnődnünk azon, vajon miért választott ki minket az Úr, miért részesülünk ingyenes szeretetében. Mivel érdemeltük ki mi, szegény férfiak és nők, Isten figyelmét és szeretetét? Milyen érdemekkel büszkélkedhetünk, hogy ahhoz a néphez tartozunk, amelyet az Úr arra választott ki, hogy az üdvösséget közvetítse a világnak? Ő már akkor elhívott minket, amikor még mindnyájan szétszórva, messze, bűnösökként éltünk. Szeretete tüzével egybegyűjtött minket, hogy népévé tegyen. Kiválasztott bennünket; továbbra is szól hozzánk, arra nevel minket, hogy gyermekeiként éljünk, és továbbadjuk a világnak megváltó irgalmát. Igen, ahogyan Isten tett Izraellel, úgy cselekedett velünk is. Sőt annak az egyetemes küldetésnek is részeseivé tett bennünket, amit magára a Fiára bízott. Isten szava mindennap arra emlékeztet, hogy ez a misszió életünk értelme.
A Szent Kereszt imádsága
