Rut 2,1–3.8–11; 4,13–17. Rut és Boász
1Volt pedig Noémi férjének, Elimeleknek egy rokona, aki hatalmas és igen gazdag ember volt; Boóznak hívták.✴2A moábi Rút így szólt anyósához: „Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok.” Noémi ezt válaszolta neki: „Menj csak, lányom!”3Elment tehát, és összeszedegette a kalászokat az aratók után. Úgy esett azonban, hogy annak a mezőnek a Boóz nevű, Elimelek nemzetségéből való ember volt a gazdája.
8Azt mondta erre Boóz Rútnak: „Halld, lányom, ne is menj más mezőre böngészni, el ne távozz erről a helyről! Csatlakozz szolgáimhoz,9és menj utánuk, amerre aratnak. Meghagytam ugyanis legényeimnek, hogy senki se bántson. Sőt, ha megszomjazol, csak menj oda az edényekhez, s igyál a vízből, amelyből legényeim is isznak!”10Erre ő arcra borult, a földig hajtotta magát, és azt mondta neki: „Hogyan lehet az, hogy kegyelmet találtam színed előtt, és ismerni méltóztatsz engem, az idegen asszonyt?”11Boóz azt felelte neki: „Hírül adtak nekem mindent, hogy mit cselekedtél anyósoddal férjed halála után, hogy elhagytad szüleidet és a földet, amelyen születtél, és eljöttél ahhoz a néphez, amelyet azelőtt nem ismertél.
13Erre Boóz magához vette Rútot. Feleségül vette, bement hozzá, az Úr pedig megadta az asszonynak, hogy foganjon és fiút szüljön.14Azt
mondták ekkor az asszonyok Noéminak: „Áldott az Úr, aki nem engedte,
hogy ne legyen utódja családodnak! Emlékezzenek meg nevéről Izraelben!15Így
most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet,
hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér néked,
mintha hét fiad lenne.”16Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, és dajkája és hordozója lett.17Ekkor
a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: „Fia
született Noéminek!” És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának
apja.
Az Úr Rut és Noémi barátságán keresztül valósítja meg üdvtervét. Mondhatjuk, hogy a személyes kapcsolatok, a barátság, a szolidaritás területe olyan terep, ahol Isten különös előszeretettel tevékenykedik. Rut, bár nő és idegen, fáradhatatlan munkásként, nem mindennapi bátorsággal dolgozik Boász mezején. Nem véletlenül tesz így, elszántsága barátságból fakad. Olyan erős kötelék fűzi Noémihez, ami feljogosítja arra, hogy kezdeményezzen. A gazdag és köztiszteletben álló Boász figyelmét nem kerüli el az idegen asszony, aki olyan különösen viselkedik az ő földjén. Boász utasítja a szolgáit, hogy adjanak inni neki, hogy nyugodtan igyon a vizükből. Ő az, aki elmondja az asszonynak, hogy hallott már róla, tudja, mit tett Noémiért. Boász kezdettől fogva megkülönböztetett módon bánik vele: utasítja a szolgáit, hogy bánjanak tisztelettel vele, maga pedig úgy viselkedik, mintha máris a felesége volna. Amikor odahívja magához, hogy pihenjen meg egy kicsit, Rut meglepődik a férfi érdeklődésén, mindenekelőtt pedig azon, amit mond: „elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet”. A Teremtés könyvének Ádámmal és Évával kapcsolatos szavai visszhangzanak benne: „Ezért (...) elhagyja apját és anyját…” (Ter 2,24) Rut visszatér Noémi házába, és az idős asszony rájön, hogy ez a barátság nemcsak az ő számára jelent áldást, hanem egész Izrael számára is.
Előesti imádság
