Arimateai Szent József és Nikodémus emléknapja, akik az Úr tanítványai voltak, és várták Isten országát.
Emlékezzünk Carlo Maria Martini (1927–2012) milánói
érsekre, az Isten szavát hallgató emberre, akit hosszan tartó barátság fűzött a
Sant’Egidio közösséghez.
Sir 3,17–20.28–29; Zsolt 68 (67); Zsid
12,18–19.22–24a; Lk 14,1.7–14
Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment,
hogy nála étkezzék, figyelték. A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert
észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.8„Amikor lakodalomba
hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt
nálad előkelőbb is.9Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket,
és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell
elfoglalnod.10Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald
el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom,
menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.11Mert
aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az
felmagasztaltatik.”12Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet
vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat,
sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.13Ha
vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.14S
boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor
megkapod jutalmadat.”
Az imént hallott evangélium egy farizeus házába vezet
bennünket, aki ebédre hívta Jézust egy szombati napon. Ez harmadik alkalommal
esik meg. A korai kereszténységben ez a hagyomány az agapé ünneplésével
folytatódott, amely magában foglalta a „fractio panis”-t, a kenyértörést. Jézus
megfigyeli, hogy a többi meghívott vendég odasiet, hogy kiválassza az első
helyeket. És megragadja az alkalmat, hogy elmondjon egy példabeszédet, amely
valójában az ő országában való viselkedésre vonatkozó életlecke. Sokkal többről
van itt szó tehát puszta illemszabályoknál vagy az egyszerű józan észnél. Az
első hely megválasztása a szívről szól, nem a székekről. Az első helyet úgy is
lehet keresni, hogy az utolsó helyre tesszük magunkat, akár azért, hogy ott
nyugalomban legyünk, ne legyenek gondjaink, hogy továbbra is a saját
érdekeinket vagy kényelmünket szolgáljuk. Az első helyet keresni – Jézus
szerint – azt jelenti, hogy magunkat állítjuk mindenki más elé; rá akarjuk
erőltetni másokra a saját érzéseinket és szempontjainkat; elvárjuk, hogy
szolgáljanak nekünk, nem pedig mi szolgálunk másokat; tiszteletet várunk el, de
nem vagyunk szolgálatkészek. Ilyen értelemben mondta Jézus nem sokkal korábban
a farizeusoknak: „Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a
zsinagógában…” (Lk 11,43) Jusson eszünkbe a farizeus és a vámos példázata a
templomban, és az a könnyedség, amellyel az előbbi megveti az utóbbit, aki hátul
áll. Jézus arra hív minket, hogy gondoljuk végig, milyen megaláztatáson megy
keresztül az ember, amikor a házigazda felszólítja: „Add át a helyedet!” Az
evangélium teljes fordulatot javasol: nem arról van szó, hogy azért kell
helyesen dönteni, hogy ne alázzák meg az embert, hanem arról, hogy az igazi
prioritásokat kell választani. Isten Országát, ahol azok, akik megalázzák
magukat, felmagasztaltatnak, akik pedig felmagasztalják magukat, azokat
megalázzák. Pál apostol pedig arra buzdítja a keresztényeket: „Egymás iránt
pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek
ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” (1Pt 5,5) Alázatos férfiak és
nők alkotják azt a népet, amelyet Jézus összegyűjt. Velük járja a városokat és
falvakat, nem az első helyeket keresi, nem követeli magának a figyelmet és a
kiváltságokat, hanem meghatódik a fáradt és kimerült tömegek láttán:
összegyűjti, és füves legelőkre vezeti őket. Az őt meghívó farizeusnak Jézus új
szemléletet mutat: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat,
sem testvéreidet, (…) nehogy visszahívjanak, és viszonozzák neked. Ha
vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S
boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni.” Ez egy új perspektíva, amely
a szeretetet és az elfogadást helyezi a középpontba, és nem vár viszonzást.
Imádság az Úr napján
