Szárovi Szent Szerafim (†1833) orosz szerzetes, sztarec emléknapja: a békét hirdette, tanúságot tett a húsvéti örömről és a Szentlélek működéséről.
Lev 23,1.4–11.15–16.27.34b–37. Ünnepek: Istent helyezzük a középpontba
1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
4Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök. 5Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van;6ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek.7Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.8Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.”
9Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:10„Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz,11s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek.
15Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge kévét bemutattátok, hét teljes hetet16a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak
27„Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak.35Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.36Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
37Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok, és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja
Isten kijelöli az ünnepeket, amelyeknek népe életét kell szabályozniuk, megszabja mindennek az idejét, segítve ezzel a népet, hogy hűen a tőle kapott hivatáshoz, a mindennapokban is megértse Isten szeretetét. Az a részletesség, amellyel Isten az időpontokat Izrael népe számára kijelöli, azt fejezi ki, hogy a történelem folyását nem a véletlen irányítja, hanem pontos célja van, nem csak Izrael, hanem a Föld más népei számára is. Isten maga osztja be népe számára az időt, hogy tanúságot tehessen a többi nép előtt az üdvösség titkáról. Isten ideje belép az ember idejébe, hogy kegyelme kovászként működjék benne, és az üdvösség teljessége felé irányítsa. A Leviták könyvének szövege a liturgikus év első vázlata Izrael népe számára. Rögzíti, hogy az első ünnep az Úr húsvétja legyen, amelynek az ideje március és április közé esik. Ilyenkor az Úrnak tűzön elégő áldozatot kell bemutatni. A kovásztalan kenyerek ünnepén – amely az aratás kezdetét jelzi – az Úrnak az első termésből kell áldozni. Istennek ajánlani a föld első termését annyi, mint elismerni uralmát. Mi nemcsak hogy nem vagyunk urai a földnek, hanem arra is emlékeznünk kell újra meg újra, hogy mindent ingyen kaptunk Istentől. Helyes tehát az első termést az Úrnak ajándékozni. Így megtanuljuk, hogyan legyünk hálásak, és azt is, hogy kötelességünk visszaadni valamennyit Istennek abból, amit életünk szabályául adott nekünk, mind az Úrral, mind a testvéreinkkel kapcsolatban. Az ünnepi időszakok segítik az embert abban, hogy fölfedezze szabadságát, amelynek révén teljességgel Istennek adhatja át önmagát, őt teheti meg élete középpontjává, hogy megtalálja saját életének és saját útjának lényegét.
A Szent Kereszt imádsága
