Préd 1,2.2,21–23; Zsolt 90 (89); Kol 3,1–5.9–11; Lk 12,13–21
Az evangélium a mai vasárnap két testvér kérdésével kezdődik, akik arra kérik Jézust, hogy avatkozzon bele egy örökösödési vitába. És valóban, milyen sok rokon viszonya válik ellenségeskedéssé, amikor végrendeletekről van szó, csak hogy nagyobb vagyonhoz jussanak! Jézus elutasítja, hogy beleszóljon ilyen kérdésekbe. Ő nem az osztozkodás, hanem az emberség tanítómestere. A két testvér igazi problémája nem a dolgokhoz való viszony, hanem a kapzsi szívük. Jézus mindenkihez fordulva ezt mondja: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Jézus nem akarja lekicsinyelni a földi javakat, tudja jól, hogy azok hasznosak. De aki a boldogságát csak ezekben keresi, rossz úton jár.
A következő példabeszéd jól szemlélteti ezt. Főszereplője egy gazdag ember, akinek vállalkozásai nagyon sikeresek. Még újabb magtárakat is kell építenie, hogy a bőséges termést legyen hová elhelyeznie. A probléma természetesen nem a gazdagság megszerzésében van, hanem a gazdag hozzáállásában. A javak felhalmozása saját magának vagy legfeljebb a családjának számára egyet jelent a nyugalommal és a boldogsággal. Számításaiban van azonban valami oktalanság, hiszen mindennel számolt, csak a legfontosabbról feledkezett el: a halál óráját nem ő irányítja. Minden napjára gondolt, csak az utolsóra nem. Mindnyájan tudjuk, hogy a halálba semmit nem vihetünk magunkkal, csak a szeretetet és a jót, amit cselekedtünk. Pál apostol mondja a Kolosszeieknek írt levelében: „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kol 3,2) Az „odafent valók” nem elvont dolgok, hanem maga a szeretet és a jó cselekedetek, amelyeket a földön megélünk. Ezek jelentik az igazi gazdagságot, amely nem fogyatkozik meg, és elvenni sem lehet. A föld javai hasznosak lehetnek a menny számára, ha alárendeljük őket a szeretetnek és az együttérzésnek. Ha javainkat a szegények és gyengék rendelkezésére bocsátjuk, valódi gazdagsággá válnak a mennyben. Úgy is mondhatnánk, hogy a szegényeknek adni javainkat olyan, mintha a legmagasabb kamatra kötnénk le a bankban a pénzünket. Aki nemcsak a saját maga számára gyűjt javakat, az Isten előtt gazdagodik – mondja Jézus. Világunkban, ahol a saját célra való felhalmozás lett az élet egyetlen, igazi irányító elve, az evangélium botrányosnak hangzik. Valójában azonban ez a legbölcsebb útmutatás ahhoz, hogy legyőzzük a megosztottságot, a konfliktusokat, és együttérzőbb és boldogabb életet építsünk.
Imádság az Úr napján
