Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú emléknapja: a szeretet mártírja volt, aki 1941-ben az auschwitzi koncentrációs táborban önként vállalta a halált, hogy megmentse egy másik ember életét.
Józs 3,7–11.13–17. Átkelés a Jordánon
7Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: „Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is.8Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.”9Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: „Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!”10Majd így folytatta: „A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hettitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát:11íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba.
13és amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.”✴14A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek.15Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe – mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait –,16a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott.17Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
Az Úr biztosítja Józsuét a támogatásáról és arról, hogy mindig vele lesz: „veled vagyok, amint Mózessel vele voltam”. Igen, mindig az Úr az, aki valójában vezeti a népet, még akkor is, ha időről időre változik a hívők közösségét irányító földi vezető személye. Az Úr, és csakis ő a jó pásztor. Hozzá kell hasonlóvá válnia annak, aki a vezetésre kap meghívást. Józsué elfogadja a feladatot, amivel az Úr megbízza, és tiszteletet parancsolóan fordul a nép felé. Tekintélyét nem a saját képességeinek vagy taktikájának köszönheti, hanem annak, hogy közvetíti az Úr parancsait. Épp ezért tudja határozottan állítani, hogy az ellenséget elűzik, és az Úr átadja a földet a népének. Ebben a bizalmi légkörben vette kezdetét a Jordánon való átkelés. Abban a pillanatban, amikor a szövetség ládáját vivő papok lába a vízhez ért, a folyó kettévált, és félrehúzódott, ahogy a Vörös-tenger esetében is történt, és száraz út nyílt a túlsó partra. A ládát leviták vitték. Nekik, mivel föl voltak szentelve, a szent dolgok közelében kellett tartózkodniuk, a nép egy bizonyos távolságot tartva követte őket. A gázló közepén a szövetség ládája megállt, hogy az egész nép elhaladhasson előtte. Ennek a csodás átkelésnek a láda a főszereplője, ebben a néhány rövid sorban hét alkalommal említik. Az esemény még különlegesebbnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a folyó éppen áradt. A szövetség ládája mégis erősebbnek bizonyult: a víz kettévált, a nép gond nélkül keresztülhaladt a folyómedren, és átkelt a túlsó partra. A láda, mint a jó pásztor, a folyó közepén várakozott addig, míg az egész nép át nem ért a túlsó partra. Csak ekkor indult el a szárazföld felé. Az Úr nem hagyja el népét a veszély pillanataiban és a nehézségek közepette.
Imádság az Egyházért
