Józs 24,14–29. Összejövetel Szichemben
14Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok.15Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.”16Azt felelte erre a nép: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk.17Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk,18s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.”19Azt mondta erre Józsue a népnek: „Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket:20ha elhagyjátok az Urat, s idegen isteneknek szolgáltok, akkor Ő elfordul tőletek, és megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek.”21Azt mondta erre a nép Józsuénak: „Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.”22Azt mondta erre Józsue a népnek: „Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok.” Azt felelték: „Tanúi vagyunk.”23Ő erre azt mondta: „Nos, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, s hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez.”24Azt mondta erre a nép Józsuénak: „Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.”✴25Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szichemben.26Majd beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének könyvébe és fogott egy igen nagy követ, s odatette az alá a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt,27s azt mondta az egész népnek: „Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek.”28Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.
Izrael ünnepélyes döntésének vagyunk tanúi, amire akkor kerül sor, amikor a nép története egy újabb szakaszának végéhez ér: végre birtokába kerül az a föld, amelyet az Úr atyáinak ígért. Most választaniuk kell: vagy az Urat szolgálják, vagy más isteneket. Izrael ugyanis egy bálványokkal benépesített földön találja magát. Palesztinát, amint az egész ősi Közel-Keletet Mezopotámiától Egyiptomig, sokféle nép lakta, és mindegyiknek megvolt a maga istensége. Szolgálni azt jelenti, hogy alávetjük magunkat valakinek, hallgatunk rá, függünk tőle. Ez kulcsfontosságú Izrael döntése szempontjából. Senki sem maradhat közömbös vagy bizonytalan Isten szava hallatán. Elhatározásra kell jutnunk egy olyan világban, ahol gyakran a közvélemény befolyásol minket döntéseink meghozatalában, vagy egyszerűen csak szívesebben halogatunk. Józsue azért idézi fel Izrael előtt szabadulásának történetét, mely Isten akaratából valósult meg – s ezt válaszában maga Izrael is elismeri –, mert az a döntés nélkülözhetetlen előfeltétele: „Az Úr a mi Istenünk, ő vezetett ki minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk.” Az Isten szeretetére való emlékezés számunkra is feltétele annak, hogy megújítsuk hitünket, és megerősítsük az Úrhoz tartozásunkat, hogy szolgáljuk őt, és elhagyjuk a bálványokat, amelyek emberségünk és hitünk növekedésének útjában állnak.
Előesti imádság
