Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (344/47–407) emlékezete: a bizánci egyházban a leggyakoribb liturgia viseli a nevét.
1Tim 1,15–17. Pált kiválasztotta az Úr, hogy hirdesse az evangéliumot
Pál apostol továbbra is hálát ad Isten irgalmáért. Ez egy mély gondolatmenet, amely abból a személyes tapasztalatból indul ki, hogy ő maga bűnbocsánatot nyert bűnös, és ezt a tapasztalatot egyenesen Jézus küldetésével hozza összefüggésbe, aki „azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket”. Az alábbi mondatban Pál felidézi Jézusnak a farizeusok és írástudók előtt mondott szavait, akik bírálták a bűnösökkel szembeni könyörületes magatartását. „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,12) Pál tehát úgy érzi, hogy nemcsak megérintette az Úr kegyelme, hanem az ő evangéliumának részese is lett, és ezért példaként állítja magát Timóteus és annak igehirdetése elé.
Aranyszájú Szent János, akire ma emlékezünk, így magyarázta ezt az evangéliumi részt: „Amikor tehát azt mondja, hogy irgalmat nyert, azzal azt akarja állítani, hogy attól fogva egyetlen bűnös sem eshet kétségbe, hogy nem nyer bocsánatot, hanem bíznia kell abban, hogy elnyeri a saját kegyelmét, és ez valóban nagy és rendkívüli ajándék!” Mi mindannyian, akik Isten kegyelméből bocsánat nyertünk, az apostolhoz hasonlóan „a kiengesztelődés követeivé” válhatunk.
Előesti imádság
