Ezd 9,5–9. Isten nem hagyja el a népét
5és
az esteli áldozatkor fölkelék sanyaruságomból, és megszaggatván a
palástot és köntöst, meghajtám térdeimet, és kiterjesztém kezeimet az én
Uram- Istenemhez,6és
mondám: Én Istenem! szégyenlem és átallom fölemelni hozzád orczámat;
mert gonoszságaink megsokasodtak fejeink fölött, és vétkeink az égig
növekedtek7atyáink
napjaitól; de mi magunk is nagyon vétkeztünk mind e napiglan, és
gonoszságaink miatt kézbe adattunk mi és királyaink és papjaink, a
tartományok királyainak kezébe, és fegyverre és fogságra, ragadományra
és arczpirúlásra, mint e napon is.8És
most alig lett kevéssé s egy szempillantásig a mi könyörgésünk Urunk-
Istenünkhöz, hogy maradék hagyassék nekünk, és egy szeg adassék nekünk
az ő szent helyén, és világosítsa meg szemeinket a mi Istenünk, és adjon
nekünk egy kevés életet szolgaságunkban;9mert
szolgák vagyunk, és szolgaságunkban el nem hagyott minket a mi
Istenünk, hanem irgalmasságot mutatott rajtunk a persák királya előtt,
hogy életet adjon nekünk, és fölemelje a mi Istenünk házát és fölépitse
annak pusztaságait, és keritést adjon nekünk Júdában és Jerusalemben.
A szövetség elárulásának következménye volt a száműzetés, amikor Izraelt megfosztották földjétől. Ez történt Ezdrás idejében is, aki olyannak tűnik, mint aki össze van zavarodva, mert fölfedezte népe hűtlenségét. Isten embere nemcsak a saját, hanem az egész nép szégyenével szembesül: „Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek.” A hit emberének alapvető jellemvonása, hogy tudatában van a bűnnek. Nincs üdvösség anélkül, hogy az ember ne látná az elkövetett rosszat, a saját bűnét, és ne lenne szüksége arra, hogy üdvözítsék. Senki sem üdvözül magától. Az imádság, amely nap mint nap kíséri a hívő ember életét, éppen ennek tudatából születik meg. Ezdrás figyelmeztet arra, hogy magunkba kell néznünk, rá kell döbbennünk, milyen kevesek vagyunk, és föl kell ismernünk Isten ingyenes szeretetét. Isten szeretete nagyobb a bűnünknél, de mindannyiunknak alázatra van szükségünk ahhoz, hogy ezt felismerjük, és elhagyjuk a számtalan kifogást, amelyekkel azért szoktunk előhozakodni, hogy igazoljuk magunkat. Ezdrás tudja, hogy Isten legalább egy kis részt meghagyott a népből, a száműzetés túlélőit, akik „ott vannak előtte a vétkeikkel”.
Imádság a szentekkel
