1Tesz 5,1–6.9–11. Legyünk éberek az Úrra való várakozásban
Pál arra inti a tesszalonikaiakat, hogy ne akarják
megismerni, kiszámítani Jézus eljövetelének idejét, óráját. Ő „úgy érkezik el,
mint éjjel a tolvaj”. Maga Jézus figyelmeztette tanítványait: „…ha tudná a
házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.” (Lk
12,39) A tolvaj, sajnos, mindig váratlanul érkezik. Így lesz Jézus
eljövetelével is. Az egyetlen, amit biztosan tudunk az utolsó napról, hogy
hirtelen, váratlanul érkezik el. Ezért kell virrasztani egész éjjel. Akik nem
gondolnak rá, „békében és biztonságban” élnek, azok számára az Úr hirtelen
érkezik el, hirtelen pusztulásként éri őket, olyan lesz, mint egy hatalmas
fájdalom, amely elől nincs menekvés. Sokakkal az történik majd, mint a balga
emberrel, aki ezt mondta magában: „Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól!” (Lk 12,19) Az apostol azt kéri, legyünk
mindig éberek és józanok, vagyis „a világosság fiai”, a nappal fiai, mint azok,
akik Isten szavának világosságában, szeretetének fényében élnek. Aki nem hallgatja
meg a szavait, az „sötétségben” él, és úgy viselkedik, mint aki alszik. A
nappal embere józanul értékeli önmagát, nem enged az aggodalmaknak, hanem
készen áll a hit jó harcára, hogy legyőzze a gonoszt, győzelemre juttassa a
jót. Képes magára ölteni a megfelelő fegyverzetet ehhez. Legfontosabb fegyver a
hit, a szeretet és a remény; Isten fegyverzete, amely biztosítja a győzelmet,
sőt, magában hordozza, ha a hívő ember magára ölti és használja. Az Úr már
összegyűjtötte a hívőket a közösségében, és ezzel üdvösségre adta őket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
