Ezd 6,7–8.12b.14–20. A királyok válasza és a munkálatok befejezése
7és hagyjátok fölépitetni Isten azon templomát a zsidók fejedelmétől és azok véneitől, hogy Isten azon házát épitsék föl az ő helyén.8De tőlem is meg van parancsolva, mit kelljen tenni a zsidók azon véneinek, hogy fölépűljön az Isten háza, tudniillik, hogy a király szekrényéből, vagyis az adókból, melyek a folyóvizen túli tartományból adatnak, költség szorgalmasan adassék azon férfiaknak, hogy az épités meg ne szűnjék.
Én Darius rendeltem e végzést, melyet szorgalmasan akarok teljesitetni.
14A zsidók vénei pedig épitének és szerencsések valának Aggeus próféta és Addo fia, Zakariás jövendölése szerint; és fölépiték és elkésziték Izrael Istenének parancsából, és Círus és Darius és Artaxerxes, a persák királyai parancsából;15és elvégezék Isten ezen házát Adar hava harmadik napján; a mi Darius király országlásának hatodik esztendeje.16Izrael fiai pedig, a papok és leviták és a fogság többi fiai az Isten házának szentelését örömmel vivék véghez.17És az Isten háza szentelésére áldozának százhusz borjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, tizenkét kecskebakot egész Izrael bűneért, Izrael nemzetségeinek száma szerint.18És álliták a papokat az ő rendökbe, és a levitákat az ő szerökbe az Isten dolgaira Jerusalemben, a mint megiratott Mózes könyvében.19Izrael rabságának fiai pedig húsvétet tartának az első hó tizennegyedik napján;20mert megtisztúltak vala a papok és leviták, mint egy ember, mindnyájan tiszták valának a húsvét áldozására a rabság minden fiaiért és az ő pap-atyjokfiaiért és magokért.
A templom újbóli felépítésével az Úr Dávidnak tett ígérete beteljesedett. Isten nem feledkezik meg a szaváról. Eléri célját annak ellenére, hogy Izrael bűnei és a történelem hányattatásai fékezni látszanak a tervét. Nemcsak a templom készül el, ami Isten jelenlétének a legfontosabb jele, hanem az ünnepeket is megülheti újra Izrael. Ezek pillanatait a nép öröme és egysége jellemzi: „Izrael fiai, a papok, a leviták és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten házának fölszentelését.” Olyan öröm ez, amely hosszan tart, hét napon át ismétlődik, vagyis örökre: „Örömmel ülték meg hét napon át a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel töltötte el őket.” Nem állhatunk az Úr előtt annak az embernek a szomorúságával, aki nem tudja, hogy a védelme alatt áll. Azon a helyen lakni, ahol megmutatkozik Isten jelenléte, azt jelenti, hogy megszabadultunk a szomorúság és a magány súlyától. Ez az öröm különösen a húsvétban és a kovásztalan kenyér ünnepében mutatkozik meg, amelyek később a zsidó hagyományban egy ünneppé váltak. Ezeken az ünnepeken emlékeztek meg Izraelnek az egyiptomi fogságból való szabadulásáról, és megerősödött a hitük az Úrban, aki megszabadít minden szolgaságtól. A szabadulásra való emlékezés mindig azt jelenti, hogy az ember újra örömmel szolgálja az Urat, újra engedi, hogy elvezesse magához és Törvényéhez.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
