Megemlékezünk Nagy Szent Gergely pápáról és egyháztanítóról (540–604).
Kol 1,1–8.
Hálaadás az Úrnak
Pál akkor írja levelét a kolosszeieknek, amikor börtönben
van, és szüntelenül hálát ad az Úrnak a kolosszei keresztények hitéért. Hallott
arról, milyen élő a közösség, amelynek élete a három tartóoszlop köré
szerveződik: a hit, a szeretet és a remény köré. Az első „a Jézus Krisztusba
vetett hit”, vagyis Jézus mint az igazi jó és az egyetlen Úr, Megváltó
befogadása. A második a szeretet, amit a tanítvány Krisztustól kap, és ami arra
ösztönzi, hogy testvérként tekintsen másokra mint Isten egyetlen családjának
tagjaira, lerombolva ezzel minden határt az evangéliumi szeretet előtt, hogy az
egész világ egységének kovásza lehessen. A harmadik a remény, ami az apostol
számára nem más, mint minden ember egységének végső kifejeződése. Ez a végső
cél, amely már jelen van a feltámadott Jézusban, megtartja a hitet, és arra
ösztönöz, hogy életben tartsuk a testvéri szeretetet. A hívő ember, aki a
keresztség által megmerítkezik a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumában,
már Krisztussal él. Már most ott van, tehát, ahol a feltámadt Krisztus, még ha
ennek teljes megjelenése várat is magára. És mint ahogyan a mag is a már benne
rejlő jövőjének kiteljesedésére vár, ugyanígy van ezzel a keresztségben
részesült keresztény ember is. Amikor Pál a levél kezdetén hálát ad, és idézi a
keresztény élet három tartópillérét, kifejezi aggodalmát is a közösség iránt,
mert fennáll a veszélye, hogy hamis bizonyosságok szennyezik be azt. Fölhívja
figyelmüket a lényegre, ami nem más, mint a személyes kapcsolat Krisztussal és
a testvéri közösség. Pál és Timóteus, a kolosszei közösség alapítója megtanulta
Epafrásztól, hogy a Szentlélek (levelében csak ezen az egy helyen említi Pál
apostol) minden ember szívében működik. Valóban egészséges közösség az övék,
olyan egyház, amely továbbra is hallgatja az evangéliumot, és meg is valósítja
azt a gyakorlatban. Ilyen értelemben a kapcsolat, amelyet Epafrásszal ápolnak,
Pállal és Timóteussal is összeköti őket, így hozva létre azt a fajta egyházi
testvériséget, amely világmegváltoztató erővel bír.
Imádság a szentekkel
