1 Tim 4,12–16. A pásztor példamutatása
12Senki
meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek
beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban.13Amíg odamegyek, fordíts gondot az Írás felolvasására, az intésre és a tanításra.14Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál.15Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.16Vigyázz
magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed,
üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.
Pál azt írja Timóteusnak, hogy senki ne nézze le fiatal kora miatt (Timóteus harminc év körüli volt, és tizenhárom éve volt mellette). Talán néhányan fiatal kora miatt nem becsülték meg. Az azonban teljesen világos, hogy a közösségben a tekintély nem az évek számából, hanem az Úrral való találkozásból és az evangéliumhoz való megtérésből fakad. Pál ezért arra buzdítja Timóteust, hogy legyen példakép „beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban”. Ez a lelki tartás adja meg neki a szükséges tekintélyt ahhoz, hogy bölcsen vezesse a közösséget. Pál már tudtára adta, hogy szándékában áll mielőbb csatlakozni hozzá (1Tim 3,14), de azt ajánlja, hogy érkezéséig a gyülekezeti összejöveteleken a Szentírás „felolvasásával” végezze szolgálatát. Ehhez kapcsolódik a „buzdítás és tanítás”, amit az apostol kér tőle, hogy Isten szava eljusson a közösség életének középpontjába. Ám ahhoz, hogy valaki tekintéllyel beszéljen, hogy az evangéliumot az igehirdetés során magyarázza, szükség van az Úr segítségére. Pál pedig emlékezteti Timóteust a kegyelmi „ajándékra”, amelyet magától az apostoltól és a vének testületétől kapott kézföltételük által. A felszólítások ezért sürgetővé válnak Timóteus számára, hogy mindezekre a dolgokra ügyeljen. Az apostol arra buzdítja őt: „ezekben tarts ki”. Így növekedni fog bölcsességben és bizonyságban, hogy „előrehaladásodat mindenki lássa”. Pál arra is inti őt, hogy mélyüljön el a Szentírás tanulmányozásában, és éljen vele mindennap. A Szentírás ismeretében és az Úr szeretetében való növekedés megadja neki a közösség vezetéséhez szükséges tekintélyt. Az ő és a közösség „üdvössége” attól függ, miként tudja majd fegyelmezni magát, miként tud majd jó példát mutatni, és miként tudja majd hirdetni az evangéliumot.
Imádság az Egyházért
