A három arkangyal, Mihály, Gábriel és Rafael ünnepe. Az etióp egyház, mely az elsők között alakult meg Afrikában, védőszentjeként tiszteli Mihályt.
Jel 12,7–12a. Az angyalok harca a sárkány ellen
7És nagy harcz lőn az égben: Mihály és az ő angyalai harczolának a sárkánynyal, és a sárkány hadakozék és az ő angyalai;8de ezek nem vehetének erőt, sem helyök nem találtaték többé az égben.9És
levetteték ama nagy sárkány, a régi kigyó, ki ördögnek és sátánnak
neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték, és
vele angyalai is letaszittattak.10És
nagy szózatot hallék az égben, mely ezt mondá: Most lett az üdvösség és
erő, a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert
levettetett a mi atyánkfiai vádolója, ki vádolja vala őket éjjel-nappal a
mi Istenünk színe előtt.11És ők legyőzték azt a Bárány vére és az ő bizonyságtételének igéje által, és nem kimélték önéltöket mindhalálig.12Azért
vigadjatok, egek, és kik azokban laktok.
Ma az Egyház Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalokra emlékezik. A Jelenések könyvéből vett olvasmány segít megérteni, milyen fontos a szerepük Isten szeretettervében. Az Jelenések könyve képes beszédben mutatja be a harcot a sárkány ellen, amely el akarja pusztítani az asszonyt (az Egyházat) és a fiát. De íme, itt van Mihály arkangyal, aki angyalaival együtt heves csatát vív a sárkány (a sátán) ellen: legyőzi, és lehajítja az égből a poklok mélyére. A szerző néhány sorban többféle néven nevezi a sárkányt: ő az ősi kígyó, az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot, és végül a vádló. Mihály angyal és a sátán összecsapása, mely már a kezdetekkor megjelenik, végigvonul és kibontakozik a történelem során. A Bárány vérével a sátán hatalma véglegesen legyőzetett, és a gonosznak nincs többé egyeduralma a földön. Jézus kiáltására a kereszten a János által hallott kiáltás felel az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma…” A keresztény közösség különösen a mártírok tanúságtétele által részese a Bárány megváltó művének. A vértanúk és velük együtt a hívők, akik életüket az evangéliumnak szentelik, legyőzik a sátán hatalmát, és megmentik a világot az erőszaktól. A következő versekben a sátánt látjuk, aki nem nyugszik bele a vereségbe, és tovább vívja a harcát. A történelem továbbra is harcmező, ahol szünet nélkül dúl a küzdelem a sárkány és az asszony, a kígyó leszármazottai – vagyis a bűnös emberiség – és az asszony ivadékai között. Ez az a harc az igazakkal és hűekkel, amelyről a Teremtés könyve beszél (Ter 3,15). A Jelenések könyve reményre hív: a dicsőséges örökkévalóság Istené és a választottaié. Ma a főangyalok minket is arra hívnak, hogy vegyünk részt ebben a harcban az imának és annak a szeretetnek a fegyverével, amit tőlük kapunk. Bármelyikünk lehet „angyal”, aki segíti a legszegényebbek életét, és előmozdítja a jót ebben a világban.
Imádság a szegényekért
