1Tim 6,2c–12. Az eretnekek felfuvalkodottsága és pénzsóvársága
Ezeket tanítsd, ezekre ints!3Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz,4az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad,5a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintő emberek torzsalkodása.6Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri.7Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit.8Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal.9Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert.10Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
Az apostol immár harmadszor óvja Timóteust azoktól, akik meghamisítják az evangéliumi tanítást. Ők valójában eltávolodnak a közösségtől, mert nem követik az Úr „üdvös szavait”, pedig egyedül azok jelentik az üdvösség forrását, hiszen megszabadítanak a bűntől és a haláltól. Aki engedi, hogy büszkesége eluralkodjon rajta, az az evangélium szavait is a saját érdekei szempontjából olvassa. Vakká válik, ami oda vezet, hogy „semmit sem ért”, ahogy az apostol mondja, és „betegesen vitázik, üres szóharcot folytat”. Ez az arrogáns, felfuvalkodott viselkedés nem ártalmatlan, káros saját magára és a közösségre is. A gőg rombolja a testvéri szeretetet, aminek pedig a közösség legfőbb jellemzőjének kellene lennie. A gőg keserű gyümölcsei az „irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás” és a „torzsalkodás”. Az apostol különösen erőteljesen figyelmeztet: az eretnekek visszaélnek az istenfélelemmel, hogy személyes előnyökhöz jussanak általa. A tanítvány számára éppen az ellenkezője igaz: „…az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.” (1Tim 4,8) Az igaz evangéliumi hit által irányított élet gazdagságot jelent a jelenben és az örökkévalóságban is. Fontos azonban, hogy mindig kapcsolódjon hozzá szelídség, mértéktartás, az ember maradjon szabad a pénzsóvárságtól, elégedjen meg azzal, amit Isten adott neki. Pál egy olyan gondolattal hangsúlyozza, mit jelent a földi javak helyes birtoklása, amely már szerepelt a Szentírásban: „Semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit.” Az apostol nem fél kijelenteni, hogy „minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás”. Maga Jézus is különösen egyértelmű és kemény volt: „Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24) A kapzsiság összeegyeztethetetlen a keresztényi szeretettel és a valóban emberséges élettel.
