Szent Máté apostol és evangélista ünnepe
Ám 8,4–7; Zsolt 113 (112); 1Tim 2,1–8; Lk 16,1–13
Továbbra is Lukács evangéliuma kísér minket ezeken a vasárnapokon. Ma a tizenhatodik fejezetnél nyílik ki, ahol az evangélista nem a farizeusokhoz szól, ahogy a tizenötödikben tette, hanem a tanítványokhoz intéz néhány példabeszédet. Jézus egy gazdag ember intézőjének példáját mondja el, akit megvádolnak uránál, hogy hivatalát hűtlenül látja el. Amikor a gazda magához hívja, meg sem próbál védekezni. Tudja, hogy bűnös: a botrány mindenki számára nyilvánvaló. Ám a rá váró szomorú sorsba nem nyugszik bele. Végigjárja ura adósait, és egy utolsó csalást követ el: mindegyiknek levon a tartozásából. Kockázatos, de hatékony terv a „szabadulásra”, hogy elkerülje nehéz sorsát. A művelet sikerül. Az evangélista pedig, megütközve bár, és az okfejtés nyilvánvaló ellentmondásossága ellenére megjegyzi: „Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el.” Egyértelmű, hogy nem az intéző korrupt viselkedését dicséri, akit a „világ fiai” közé sorol, nem pedig a „világosság fiai” közé, ez utóbbiakat mindazonáltal lustasággal és belenyugvással vádolja a példabeszéd. Pont ellenkezőleg, Jézus a magát menteni próbáló hűtlen intéző merészségét és ravaszságát emeli ki, és ajánlja a tanítványok figyelmébe követendő példaként. Számos szentírás-magyarázó problémásnak találta ennek a résznek az értelmezését, olyannyira, hogy egyesek az evangélium szövegének javítását javasolták, mivel elképzelhetetlennek tartották, hogy dicsérjék a hűtlen intéző magatartását. És mégis, kedves testvéreim, értékes tanulságokat találunk benne a magunk számára is. A hűtlen intéző története nem teljesen idegen tőlünk, ellentmondásossága dacára sem. Ő pontosan tudja, hogy hűtlen volt, olyannyira, hogy meg sem próbálja mentegetni magát. Valójában felismeri saját hibáit és hiányosságait. Tudja, hogy helytelenül cselekedett. És hogy megérdemli, hogy kirúgják. De ha magunkra nézünk, kedves testvéreim, ki mondhatja közülünk, hogy helyesen cselekedett az Úr előtt? Ki mondhatja el közülünk, hogy teljes mértékben megvalósította a szeretet evangéliumát, amelyet mindannyian kaptunk? Jézus arra hív minket, hogy legyünk bölcsek, talpraesettek, hogy elérjük az üdvösséget. És utat is mutat hozzá, amikor így szól: „Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.” Az egyházatyák hagyománya úgy értelmezi ezeket a szavakat, mint a tanítványok arra való buzdítását, hogy köteleződjenek el a szegények szolgálatában. Sőt, arra is, hogy barátkozzanak velük. Ők lesznek ugyanis azok, akik „befogadnak benneteket az örök hajlékokba”.
Imádság az Úr napján
