Szeptember 27., szombat

 


Zak 2,5–9.14–15a. Zakariás prófétál

5És én leszek neki, úgymond az Úr, tűzkerítése köröskörűl, és dicsőségben leszek közepette.6Oh, oh fussatok el éjszak földéről, úgymond az Úr; mert az ég négy szele felé szórtalak el titeket, úgymond az Úr.7Oh Sion! fuss el, ki Babilon leányánál lakol;8mert ezeket mondja a seregek Ura: A dicsőség után elküld engem a nemzetekhez, kik titeket kifosztottak; mert a ki titeket bánt, az én szemem fényét bántja.9Mert íme én fölemelem kezemet ellenök, és ragadományúl lesznek azoknak, kik nekik szolgáltanak; és megismeritek, hogy a seregek Ura küldött engem.10Mondj dicséretet és vigadj, Sion leánya! mert ime én eljövök, és közepetted fogok lakni, úgymond az Úr.11És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz az napon, és népemmé leszen, és közepetted fogok lakni; és megtudod, hogy a seregek Ura küldött engem hozzád.12És az Úr örökségűl fogja bírni Júdát, az ő osztályrészét a megszentelt földön; és még magának választja Jerusalemet.13Hallgasson minden test az Úr szine előtt! mert fölemelkedik az ő szent lakhelyéből.

Aggeus után azonnal meghívást kap Izrael népéhez egy kortársa, Zakariás próféta, az Ezekiellel kapcsolatban álló pap. Zakariás azzal van elfoglalva, hogy Isten szavával támogassa a babiloni fogságból Jeruzsálembe visszatért népet. A templom újjáépítése után, ezernyi nehézség közepette, a hazatérők nem tudják leküzdeni csalódottságukat, amiért nem látják Isten áldásának jeleit munkájukon. Az imént hallott részlet a próféta harmadik látomását meséli el, amely az új Jeruzsálem látomásába vezet be minket. A próféta olyan várost lát, ahol nincsenek többé falak, nemcsak azért, mert nagy kiterjedése miatt lehetetlen volna körbekeríteni, hanem azért is, mert arra hivatott, hogy mindenkit befogadjon: „Nem övezi majd fal Jeruzsálemet a benne lakó emberek és állatok sokasága miatt.” Maga Isten lesz a fal, tüzes fal, amely megvédi a várost: „Magam leszek a tüzes fal körülötte, és én leszek a dicsősége.” A mennyei Jeruzsálem jellemzője, hogy nincsenek határai, nincsenek elválasztó falai, éppen olyan, mint Isten szeretete, vagyis határok nélküli, mert senki nincs kizárva az öleléséből. Maga Isten fogja lakni: „Jövök, hogy nálad lakjam.” Isten maga lesz az öröme, vigasza, védelmezője, akinek tágas, határtalan jelenléte odavonz majd minden népet. Ígéretének egyetemessége van jelen ebben a látomásban, amely a Messiás, a názáreti Jézus eljövetelével teljesedik majd be. Jézus evangéliuma lényegében az üdvösség hirdetése minden népnek, minden nemzetnek. Zakariás próféta előre megjövendölte: „Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon, és az ő népévé válik.” A próféta látomása már elkezdődött, és mi is részesei vagyunk. Ő, aki bevont minket tervébe, továbbra is elküld minket a világ végére, hogy mások is megízlelhessék szeretetét és üdvösségét.

Előesti imádság