Szent Kozma és Damján (†303 körül) szíriai mártírok emléknapja: a hagyomány orvosként tartja számon őket, akik ingyen gyógyították a betegeket. Emlékezzünk meg mindazokról, akik a betegek gyógyításának és ápolásának szentelik életüket.
Ag 1,15b–2,9. A templom dicsősége
1A hatodik hónapban, a hónak huszonnegyedik napján, Darius királynak második esztendejében.2A hetedik hónapban, a hónak huszonegyedik napján, lőn az Úr igéje Aggeus próféta által, mondván:3Szólj Zorobabelnek, Szalátiel fiának, Júda vezérének, és Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak, és a többi népnek, mondván:4Ki
maradott meg közőletek, ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? s
mint találjátok ezt ti most? vajjon nem olyan-e szemeitek előtt, mintha
nem is volna?5De
most erősödjél meg, Zorobabel! úgymond az Úr; és erősödjél meg Jézus,
Jozedek fia, főpap! és erősödjél meg, e föld minden népe! úgymond a
seregek Ura, és teljesítsétek (mert én veletek vagyok, úgymond a seregek
Ura)6az
igét, melynélfogva szövetséget kötöttem veletek, mikor kijöttetek
Egyiptom földéről; és az én lelkem közöttetek leszen, ne féljetek.7Mert ezeket mondja a seregek Ura: Még egy kevés idő vagyon, és én megrendítem az eget és földet, a tengert és szárazat.8És megindítok minden népet; és eljő, a kit minden nemzetek óhajtanak; és betöltöm e házat dicsőséggel, úgymond a seregek Ura.9Enyém az ezüst, és enyém az arany, úgymond a seregek Ura.
A próféta felhívása a templom újjáépítésére lassan meghozta gyümölcsét. Négy évvel az alapkőletétel után (Ag 2,1), ahogyan Ezdrás könyvében is szerepel (Ezd 3,12–13), felépül az új templom. Aggeus rámutat azonban, hogy milyen szomorúan látják a vének, hogy az új épület „mintha nem is volna” az előzőhöz képest. Valójában a frigyláda, az engesztelés fedelével és a kerubokkal már korábban elveszett, és vele együtt a kőtáblák és az összes szent felszerelés is. A próféta azonban újfent emlékeztet arra, hogy az Úr, a történelem fejedelme és irányítója ez idáig elképzelhetetlen és ismeretlen módon is megnyilvánulhat. A csüggedt és nyomorúságos népnek pedig Aggeus a templomnál is nagyobb jövőt jósol, nevezetesen Isten országának megalapítását. Ebben az értelemben idézi a Zsidóknak írt levél (Zsid 12,26) a próféta e sorait: „Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet.” (Ag 2,6) Mert ahogyan Isten megrengette a földet az Egyiptomból való kivonulás idején (Zsolt 114) és a Sínai-hegyen történt szövetségkötés idején (Kiv 19,18; Zsolt 68,8; Jak 5,4–5), úgy most is „még egyszer” megrengeti a kozmoszt, és minden nemzetet arra indít, hogy dicsőséggel telítse meg házát, megtöltve azt a legdrágább kincseivel (Iz 60,4–7.13; 61,6; 45,14; Jel 21,24). Aggeus megmutatja Izraelnek, hogy végül minden nép eljön a templomba a Seregek Urának szánt áldozataival. Ez Isten történelem feletti uralmának megnyilvánulása. A próféta arra buzdítja az embereket, hogy emlékezzenek azokra a csodákra, amelyeket Isten már véghez vitt, és ezáltal újra bízzanak benne. Háromszor ismétli el az Úr népének: „Bátorság… bátorság… bátorság”, majd: „Dolgozzatok!” (Ag 2,4) E buzdítások értelmét jól kifejezi Isten döntése: „…én veletek vagyok! (…) Lelkem közöttetek lakik!” (Ag 2,4–5). Ha annak a népnek a templom felépítése volt az elvégzendő munkája, akkor számunkra a „Dolgozzatok!” felszólítás azt jelenti, hogy még nagylelkűbben szenteljük magunkat az Egyház építésének. Jézus tanítványai számára Isten temploma már nem egy kőház, hanem a keresztény közösség, amely „Apostolokra és prófétákra alapozott épület (...), s a szegletkő maga Krisztus Jézus” (Ef 2,20).
A Szent Kereszt imádsága