Szent Addai és Mari emlékezete: a káld egyház alapítói. Imádkozzunk az iraki keresztényekért.
Mk 11,11–26 – A fügefa megátkozása; a kereskedők kiűzése a templomból
Amikor az utolsó részét mondja el az útnak, Jézus messiásként való bevonulásának Jeruzsálembe, az evangélium hangsúlyozza, a bevonulás a templomba való belépéssel zárul. A templomban Jézus nem hajt végre semmiféle különleges tettet, hacsak azt nem, hogy „körös-körül mindent szemügyre vesz”. Az evangélista nyilván ennek közlésével akarja előkészíteni az árusok kiűzését, ami majd másnap történik meg. Késő van már, és Jézus visszamegy Betániába. Az út mellett áll egy dús lombú fügefa. Jézus közelebb lép, de nem talál rajta gyümölcsöt, és megátkozza. A jelenet Jézus egyik erkölcsi tanítását adja, nem szavakon, hanem egy tényen keresztül: a zöldellő fa, mely nem terem gyümölcsöt. A tanítványok később fogják majd megérteni. Meglepte a tanítás a tanítványokat, azért is, mert – mint az evangélista megjegyzi – nem volt fügeérés ideje. Minket is meglep ez a tanítás, mert olyan világban élünk, mely fontosabbnak tartja a látszatot, mint a valóságot, fontosabbnak tartja a virtuális világot a történelemnél, amelyben él.
Amint elér Jézus a templomba, kiűzi onnan azokat, „akik adtak-vettek”. Jézus kiűz az Istennel és a testvérekkel való kapcsolatból minden adok-kapok jellegű – vagyis minden haszonelvű, szertartásos, külsődleges – viselkedésformát. Nincs igaz kapcsolat a szeretet ingyenessége nélkül. Jézus Isten helye: az igazi templom, az igazi otthon, mely nyitva áll mindenki, az idegenek előtt is. Az imádság háza „minden nép számára”. Jeruzsálembe való bevonulása kezdetétől fogva Jézus az evangélium szívét mutatja meg: Isten ingyenes szeretetét minden nép iránt. Másnap visszatér Jeruzsálembe. És a tanítványok látják, hogy a megátkozott fügefa tövestől kiszáradt, és ezt meg is mutatják Jézusnak. De ő nem válaszol a tanítványok megjegyzésére, hanem arra buzdítja őket, hogy higgyenek Istenben, vagyis a hittel mondott imádság erejében, ami olyan erős, hogy hegyeket képes megmozgatni. Jézus azt is mondja: „ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek”. Reményteli szavak ezek a tanítványok számára. És elmond egy feltételt is, ami – úgy látszik – magának a hitnek a része: a megbocsátás ereje. Úgy is mondhatnánk, hogy hinni és megbocsátani, hit és irgalmasság kölcsönösen támogatja egymást, különben elesnek. Jézus nem véletlenül kéri, hogy azt mondjuk a Miatyánkban, bocsásson meg nekünk, ahogyan mi is megbocsátunk.
A Szent Kereszt imádsága
