Jn 21,15–19 – Simon, János fia, szeretsz engem? Legeltesd juhaimat
A feltámadt Jézus harmadszor jelenik meg Tibériás tavának partján. Éppen ott, ahol az első tanítványokkal találkozott, ahol meghívta őket, hogy kövessék őt. Ugyanazon a parton találkozik most velük újra, mintha egy új kezdet lenne. Az elveszettség és a tévelygés ideje után találkozik velük újra, és háromszor is rákérdez Péter szeretetére, mintha azt vonatná vissza vele, hogy néhány nappal azelőtt háromszor megtagadta. Jól tudja, hogy az egyetlen dolog, ami Pétert örökre hozzákötheti, az nem a kötelességtudat vagy az akaraterő, hanem a vágy, hogy szeretetével viszonozza a tőle kapott végtelen szeretetet. Jézus a létezés és a hit központi kérdéséről, a szeretetről kérdezi őt. Olyan kérdés ez, mely valójában szüntelenül szól, mindennap meg kell élni. És nem csak Péternek szól. Minden tanítványtól ezt kérdezi Jézus: „Szeretsz engem?” Nem egyszerűen egy érzelemre vagy egy adott pillanat meghatottságára vonatkozik a kérdés, hanem a Jézushoz és másokhoz fűződő szilárd, erős, szenvedélyes kötelékre. A szeretet, amit Jézus Pétertől kér, tele van az evangélium és az emberiség iránti felelősséggel. Miután kétszer kérdezte a szeretetről, és Péter kétszer válaszolt, a harmadik válaszra Jézus azt kéri tőle, hogy „legeltesse” a juhait. A Jézus iránti szeretet nem korlátozódik Jézusra: mindig mások iránti szeretet is. Péter ebben is az első: megtanít, hogyan szeressük Jézust és hogyan vállaljuk föl a testvéreinkért való felelősséget. Az utolsó szavak bepillantást engednek az apostol jövőjébe: „Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” Péter végre megerősödik, szilárdsága azonban nem lelkierejéből fakad, amint korábban hitte, hanem abból, hogy az Úrra bízza magát, aki odáig vezeti, ahová nem képzelte, hogy elér. Péter útja minden tanítvány útja is, aki az evangélium szerint akar élni: csakis Jézussal él az ember igazi életet, melynek része a szenvedés is. Péter nem tudja, hová érkezik majd, milyen állomásokon keresztül vezet az útja, tudja, hogy szenvednie is kell, de biztos benne, hogy a Mester szeretete képessé teszi rá, hogy újra válaszoljon arra a hívásra, amit ugyanezen a parton hallott először: „Kövess engem!” És Péter még egyszer hátrahagy mindent, a saját büszkeségét is, és követi őt.
A Szent Kereszt imádsága
