Jn 16,16–20 – Jézus hirdeti közeli visszatérését
„Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok” – ezekkel a szándékosan rejtélyes szavakkal Jézus valószínűleg a halálára (távozására) és feltámadására (visszatérésére) utalt, ami nem sokkal később megtörténik. A tanítványok nem nagyon értették ezt a misztériumot. Jézus háromszor próbálta elmondani nekik, és minden alkalommal szomorúan érzékelte, hogy távol vannak tőle. Mindenképpen részesévé akarja tenni őket annak az órának, amin keresztülmegy. De a tanítványok távol vannak szívükben, gondolataikban. Mi is jól ismerjük ezt az érzést: milyen sokszor nem értjük az evangéliumot, mert túlságosan csak magunkra figyelünk! Amikor az evangélista leírja ezeket a szavakat, az értelmüket kiterjeszti a későbbi keresztény életre is, amikor a tanítványok szenvednek majd az üldöztetéstől, melyet el kell szenvedniük, miközben látják, hogy ellenségeik örülnek fájdalmuknak. Ám eljön az öröm ideje, mert Isten beavatkozása megszabadít a gonoszságtól. „Rövid idő” – az evangélista sokszor elismétli ezekben a versekben a kifejezést, azt sugallva, az Úr nem késlekedik közbelépni, hogy segítsen a tanítványoknak. Jézus látja, hogy a tanítványok azon vitatkoznak, amit mondott, és közbeszól: „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.” Jézus, akinek szeme előtt azon az estén az Egyház jövője lebegett, aki nem sokkal később imádkozik majd az Atyához értük és azokért, akik hisznek a szavukra (Jn 17,20) – biztosítja őket róla, hogy rövid időn belül a segítségükre siet, és szomorúságuk örömre változik. Ez a keresztény élet misztériuma, harc a jó és a rossz között, melynek mi is részesei vagyunk. Jézus megnyugtat: győzelmével örömet ajándékoz majd nekünk.
Imádság az Egyházért
