Mária és Erzsébet találkozásának ünnepe (világegyházban).
Lk 1,39–56 – Mária meglátogatja Erzsébetet
Ezen a napon azt ünnepeljük, hogy Mária meglátogatta Erzsébetet. Miután pünkösdkor megéltük a Lélek ajándékát, ez az ünnep elgondolkodtat rajta, hogyan működik a Lélek, akit az Úr nekünk ajándékoz. A Lélek volt az, aki Máriát indulásra ösztönözte az angyali üdvözlet után, ezért látogatja meg idős unokatestvérét, Erzsébetet. Ahogy már az evangélium elején is, a Léleknek ez az ereje vezeti most Máriát, lépjen túl faluja, világa határán, hogy elvigye az evangéliumot, amit méhében hordoz. Ez az ünnep valójában arra emlékeztet minket, hogy életünket meglátogatja az Úr és az ő Lelke. Mária számára Jézust magával vinni azt jelenti, nem tartani meg őt magának, hanem elvinni mindenkihez születésének hírét. És akkor már értjük is, miért siet ennyire Mária, hiszen a megszülető Jézus remény mindenki számára, minden embernek, remény, amit nem szabad elrejteni, hanem hirdetni kell mindenkinek, különösen azoknak, akiknek már nem nagyon van reményük, akik nincsenek jól, akik egyedül vannak, idősek és akik ezer nehézség között élnek. „Áldott vagy az asszonyok között és áldott a te méhed gyümölcse!” – kiált föl Erzsébet Mária láttán. A szívébe látogató Lélek ujjongása ez. Ő valóban áldott mindannyiunk között. Áldott, mert „hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. Ez az első boldogság, melyről olvasunk az evangéliumban, ez ad nekünk okot a hitre, az örömre: ha életünkkel az evangélium beteljesítésén munkálkodunk, segítünk, hogy Jézus újra megszülessen közöttünk, és ne hagyja, hogy az életünk változatlan maradjon.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
