Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök emléknapja: 1945. április 2-án életét adta a püspöki palotában rejtőző asszonyok és lányok védelmében.
ApCsel 2,1–11; Zsolt 104 (103); Gal 5,16–25; Jn 15,26–27;16,12–15
„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.” Isten szava visszavisz minket Jeruzsálembe, az első pünkösdhöz. Azon a napon a zsidók elvitték az Úrnak a föld első termését, és megemlékeztek arról, hogy Mózes megkapta a törvénytáblákat a Sínai-hegyen. Egy ősi héber szöveg azt írja erről az eseményről: „az Isten hangja a Sínain hetven nyelven hangzott, hogy azt minden nemzet megérthesse.” A szövetségnek és a szeretetnek ez a története, mely a Sínai-hegyen kezdődött, a Jézus húsvétját követő ötvenedik napon érte el tetőpontját, amikor a tanítványok kis csoportja Jeruzsálemben az utolsó vacsora emeleti termében imádkozott.
A tanítványokat, akiket addig a félelem ejtett rabul, felrázta az a földrengés: szívükben és elméjükben leomlottak a falak. Új energia töltötte el őket. Nem maradhattak többé bezárkózva abba a házba, ahol különleges pillanatokat éltek meg Jézussal, húsvét után is. A félelem rabságban tartotta a húsvéti találkozásokat is, de a rájuk szálló Szentlélek megszabadította őket a félelemtől. Kilépésre ösztönözte őket, hogy továbbadják, ne csak egymásnak, hanem mindenkinek a húsvét evangéliumát. A tér tele volt emberekkel, Lukács írja, hogy „az ég alatt minden népből”. És Lukács néven nevezi valamennyit egyenként. A Lélek egy kis népben egyesítette azokat a nyelvükben, történetükben, kultúrájukban és még hitükben is különböző népeket. Jeruzsálemben azon a téren egy új nép született, új szívvel, új látásmóddal, és magába foglalta a föld minden népét. Ahogyan Joel már megjövendölte: „Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.” Az Egyház első lépései voltak ezek.
Minket is úgy gyűjt össze ez a pünkösd, mint egy új népet, melyet arra hív az Úr, hogy hirdesse az evangéliumot, egészen a föld végső határáig. Az Úr minket, kis embereket is „fentről jövő hatalommal ruház fel”, hogy tovább tudjuk adni az evangéliumot minden népnek. A Lélek újra leszáll a mai keresztényekre, hogy tanúskodni tudjanak mindenkinek Isten szeretetéről. Pál apostol a Galatáknak írt levelében arra buzdít, hogy járjanak a Lélek szerint, akinek gyümölcsei áldást jelentenek a világnak: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Az egész világnak szüksége van ezekre a gyümölcsökre. A pünkösd az Egyház kezdete, de egy új világ kezdete is. Ebben a magunkba fordulásra ösztönző, individualizmustól átjárt világban ma mi is megkapjuk a „nyelvek” és a „tűz” ajándékát, ahogy az utolsó vacsora termében összegyűlt tanítványok: ha befogadjuk, mi is fölfedezzük annak örömét, hogy hirdethetjük a világnak, és a Lélek új tavaszának tanúi leszünk.
Imádság az Úr napján
