A XX. század mártírjainak emlékére Szent II. János Pál pápa a 2000., jubileumi évben ezen a napon vezetett ökumenikus imádságot a római Colosseumban, a keresztény egyházak vezetőinek részvételével.
Jn 15,12–17 – Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” Jézus nem egyszerűen csak azt mondja, hogy „szeressétek egymást”, hanem azt is hozzáteszi, mi a mértéke ennek a kölcsönös szeretetnek: „amint én szerettelek benneteket.” Már a szőlőtő allegóriája is elárulta, milyen az evangéliumi szeretet: Jézus szeretete az az életerő, amivel a szőlőtő életben tartja a szőlővesszőt. A tanítványok szeretete tehát nem akármilyen szeretet, nem önmagukból, hagyományaikból, jellemükből vagy neveltetésükből fakad. Az evangéliumi szeretet ajándék, amit magától Jézustól kapunk. Ez az agapé, vagyis Isten szeretete, melyet szívünkbe árasztott. Teljesen ingyenes ez a szeretet, megfeledkezik önmagáról, és életét adja másokért. Jézus így szeretett. A barátság természetével szemlélteti ezt az új kapcsolatot. Isten már Ábrahámot is barátjának nevezte, nem szolgájának, és nem tartott előtte titokban semmit. Jézusnak sincsenek szolgái, csak barátai vannak. A „barát” szó Jézus számára elkötelezettséget jelent, a saját életére nézve is. Mindenki iránt barátságot érez; Júdás iránt is, aki nem sokkal később elárulja. És ha mindenképpen azt szeretnénk tudni, van-e, aki előnyt élvez ebben az isteni barátságban, akkor azt mondhatjuk, igen, a leggyöngébbek, a szegények, a bűnösök, a kirekesztettek. Ezt a megkülönböztetett szeretetet kellene megélnünk mindannyiunknak, ennek kellene sokkal egyértelműbben megjelennie az Egyházban. A szegények iránt való megkülönböztetett szeretet az isteni szeretet egyértelmű azonosítója. Ez az a prófécia, amiről a keresztényeknek korunkban is tanúskodniuk kell.
A Szent Kereszt imádsága