Munkás Szent József emléknapja, a munka ünnepe.
Jn 14,7–14 – Aki engem látott, az Atyát is látta
Jézus elmondta az apostoloknak, hogy ő a mennyei Atyához vezető út. Nem hagyja őket útmutatás nélkül: aki szavait hallgatja, és tettekre váltja, eljut az Atya ismeretére. A két ige, az „ismer” és a „lát” a hit dimenziójára vonatkozik; olyan ismeretről és látásról van szó, ami túl van a látható dimenzión, és Isten túlvilágára mutat. Fülöp le akarja zárni a beszélgetést, és azt kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” Jézus világosan kijelenti, hogy Istennel, a menny és a föld teremtőjével rajta keresztül találkozhatunk. Ha látni akarjuk Isten arcát, Jézus arcára kell szegeznünk a tekintetünket; ha meg akarjuk érteni Isten gondolatait, meg kell ismernünk az evangéliumot; ha meg akarjuk tudni, hogyan cselekszik Isten, meg kell figyelnünk Jézus viselkedését. Jézus még ennél merészebb szavakat is mond: biztosít róla, hogy ha kapcsolatban maradunk vele, nemcsak ugyanolyan tetteket viszünk végbe, mint ő, hanem még nagyobbakat is. Ezeket a szavakat kevéssé ismerjük, keveset elmélkedtünk róluk. Talán túlzónak tartjuk őket. De az evangéliumnak olyan ereje van, ami magától Istentől ered: szava teremtő erő, mindig életet és szeretetet teremt. Ha táplálkozunk ezekkel a szavakkal, akkor a mi szavaink is erősek és hatékonyak lesznek. Kezdve az imádságunkkal: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek.” Igen, ha Jézus nevében imádkozunk, az imádságunk erős lesz, és hatékony, elér közvetlenül Isten szívéhez.
Előesti imádság
