Szent Atanáznak (295–373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja. Az Ortodox Egyház idén ezen a napon ünnepli a húsvétot.
ApCsel 9,26–31; Zsolt 22 (21); 1Jn 3,18–24; Jn 15,1–8
Isten igéje kiemeli, mennyire szükséges, hogy Jézusban maradjunk. Ez a téma különösen kedves János apostolnak. Első levelében írja: „Aki teljesíti parancsait, benne marad Istenben, és az Isten is őbenne.” A szőlőtő és a szőlővesszők példabeszédének kulcsszava is a maradni. Izajás a szőlőskertről szóló csodálatos énekében panaszolja el Isten Izrael miatti csalódottságát: szőlőskertje volt, amit elültetett, gondozott, felásott, megvédett, ám nem kapott tőle mást, csak keserű gyümölcsöket. Jézus szavaiban különös változást veszünk észre. A szőlőtő már nem Izrael, hanem ő maga: „Én vagyok az igazi szőlőtő.” Ezt korábban senki sem mondta. Hogy igazán megérthessük ezeket a szavakat, az utolsó vacsora összefüggésében kell értelmeznünk őket, hiszen Jézus akkor mondta ki ezt a mondatot. Hozzáteszi: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” A tanítványok kötődnek a Mesterhez, szerves részei az életének: nincs szőlőtő szőlővesszők nélkül, és fordítva. Olyan kapcsolat ez, ami messze túlmutat a mi lelkiállapotunk hullámhegyein és -völgyein.
Az evangélium így folytatódik: „Minden szőlővesszőt… amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.” Igen, éppen azokat tisztítja meg, amelyek „gyümölcsöt hoznak”. Nincs olyan életkor, amikor ne volna szükség változtatásra, javulásra, vagyis tisztító metszésre. Ezek a vágások, ha néha mégoly fájdalmasak is, megtisztítják életünket, nagyobb frissességgel engedik áramolni bennünk Isten szeretetének életerejét.
Jézus hatszor ismétli meg: „Maradjatok hát bennem.” Ez a feltétele annak, hogy gyümölcsöt hozzunk, ne száradjunk el, ne vágjanak le és ne vessenek tűzre. Ezt az utat járta be édesanyja, Mária, aki „szívében őrizte mindezeket”. Ezt az utat járta be Mária, Lázár húga, aki Jézus lábainál maradt, hogy hallgassa. Ez a kijelölt út minden tanítvány számára. A bizánci hagyományban van egy gyönyörű ikon, mely ezt az evangéliumi példabeszédet ábrázolja. A festmény közepén szőlőtő látható, rajta Jézus ül, kezében a nyitott Szentírás. A tőből tizenkét hajtás tör elő, melyek mindegyikén egy-egy apostol ül, mindegyikük kezében ugyancsak a nyitott Szentírás. Az új szőlőskert ikonja ez, az új közösségé, melynek eredete Jézus, az igaz szőlőtő. A Jézus kezében lévő nyitott könyv ugyanaz, amit az apostolok is kezükben tartanak: az igaz életerő, mely segít, hogy „ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal”.
Imádság az Úr napján
