Jn 14,27–31 – Békességet hagyok rátok; az én békémet adom nektek
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” Jézus a békéjét ígéri, azt a messiási békét, melyen Isten minden áldása van. Nem akármilyen békéről van szó. Ezt a békét ő maga is átéli. Ez a béke abból a bizonyosságból születik, hogy nincs egyedül, és sohasem lesz híján Isten támogatásának és vigasztalásának. A tanítványok ezt kapták örökségül, és erről kell tanúskodniuk a világban. Jézus „az Atya jobbján” lesz. Ez azt jelenti, hogy a feltámadással teljes hatalma van a világ, a történelem fölött, de nem jelenti azt, hogy eltávolodik tőlük és a világtól. Sőt, az Úr ezentúl még közelebb lesz majd hozzájuk, bárhol is legyenek, egyiküket sem hagyja egyedül többé. Ellenkezőleg, közelebb lesz hozzájuk, bárhová is mennek, és segít majd nekik, hogy ne essenek áldozatul a gonosznak. A tanítványok ugyanis szétszélednek a világ útjain, hogy hirdessék az evangéliumot, és ő mindenhová velük megy, erejével támogatja őket. A gonosz fejedelme, a sátán persze folytatja megosztó tevékenységét, mindenféle módon azon munkálkodik, hogy megszakadjon a szeretetkapcsolat Jézus és tanítványai között. De a tanítványoknak nem egyedül kell szembenézniük vele: maga Jézus védelmezi őket. Biztosítja őket erről: „közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.” Az Istennek való engedelmesség útján ismerik fel a tanítványok a szeretet örökkévalóságát. A szeretetét, melyben jelen van a kereszt is, de a végén ott a feltámadás, az életnek a halálon aratott győzelme.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
