A cigány nép, a muszlim hitű is, megemlékezik Szent Györgyről (†303 körül): mártírhalált halt az Egyházért.
Jn 15,9–11 – Maradjatok meg szeretetemben
Jézus még mindig a tanítványokhoz beszél, nyíltan vall nekik szeretete természetéről: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Nem érzi magát kisebbnek attól, hogy elmondja, tanítványai iránti szeretete egy még nagyobb szeretet gyümölcse. Mi öntelten azt hisszük, hogy eredetinek kell lennünk, nem szabad függenünk senkitől, és szégyelljük bevallani, hogy boldogságunk valaki másnak a szeretetétől függ, aki nagyobb nálunk. Keserű gyümölcse ez az individualizmusnak, amely beszennyezi egész kultúránkat, és amely miatt szétforgácsolódik a közöttünk lévő egység, meggyengül a szolidaritás. A másoktól való függetlenség nem szeretethez, éppen ellenkezőleg, magányhoz vezet. A magány nagyon veszélyes vírus, szörnyű világjárványt terjeszt: megszomorítja a lelket, kiszárítja a szívet, meggyengíti a kart, képtelenné tesz a szeretetre. Ha megmaradunk Jézus szeretetében, újra fölfedezzük a kölcsönös szeretet ízét és annak az egyetemes testvériségnek az álmát, amit Isten minden ember szívébe elültetett és amit Jézus közös célként állított a föld minden népe elé. Életünk és boldogságunk abból fakad, hogy befogadjuk Istennek ezt a világról szőtt álmát. Ezért olyan sürgető feladat, hogy bevonjuk ebbe a testvéri forradalomba azokat, akiket a peremre szorítottak, akiket kirekesztettek. A Jézus által nekünk ígért teljes öröm nem kicsiny, múlékony egyéni örömeinkből fakad, hanem abból, hogy részt veszünk Istennek a világról szóló nagy tervében. Az igazi öröm abban áll, hogy úgy szeretjük Jézust, ahogyan ő szeretett minket, amikor a testvéreivé tett, annak a nagy tervnek a részeivé, mely üdvözíti a világot.
Imádság az Egyházért
